Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Edit Szabó : Anyám háza „A két ablakos szobában ” nem virít a muskátli, régen eltünt kicsi házad, nem volt képes ránk várni, anyánk háza
Rossz hírt követő sápadtság, azt eláruló döbbenet. Jó hírt követő pirosság, előhozza a könnyeket. Zöld hullám nyaldos hegyeket, eltűnik kopár elejük. Kék hullám épít
Bocsásd meg, ha tévedtem, Ha valamit félreértettem, De tudd, ez nem változtat a lényegen, Hogy valamit látok a lényedben. Valami megváltoztathatatlant, Valami megmagyarázhatatlant, Mit
Egy szeptember végi vasárnapon láttam meg őt először. Akkor történt, hogy a mama felküldött ebéd után a szobámba gyakorolni a hangos olvasást. Épp odaléptem az
Minden évben szó nélkül tette a dolgát. Töretlenül. Az idei viszont más volt. E napon úgy döntött, nem ragaszkodik annyira a listához. Az maradjon a
Julcsi pici kezét aztán semmi sem állíthatta meg! Apró, totyogó lábain igyekezett minden élő és élettelen dolgot elérni, megtapicskolni, nyomogatni. -Jaj, figyeljetek már a kicsire!
