Megrezdül a bokor – körbetekint a kismadár,
Levegőben érzi a tavaszi szél illatát.
Kinyílnak a rügyek, bimbózik a napsugár.
Bokor mögül ránk kacsint a csillogó ökörnyál.
Az erdő zörgedezik. Szirmot bont sok virág.
A megújuló természetben dalol tücsök, bogár.
Hadat üzen a télnek a beköszönő tavasz.
A didergető hóból már semmi se maradt.
Erőt meríthet immár az erdei csapat,
Őzek, borz, és róka étel után kutat.
Ködből felvillanó melengető napsugár
E jeges felengedésre rábólintott már.
Éledezik a föld,s ébresztőt kakukkol egy madár.
Lágy zizzenettől fuvolázik a kiengedett határ.
Suhanó frisseségben serdül sok szép hajtás…
Boldogság kering s járja – új remények táncát.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
