Pest szagot sikálok magamról,
Pánik párolog,
Súrolom magamról a maró füstöt.
Kétségbeesett lampion világít meztelen karomon,
Száraz, megrepedt kéz kapaszkodik egy eltévedt villamoson.
Ismeretlen eredetű tócsa csapódik egy hófehér cipőhöz,
Egy ember fejében német dal üvölt,
És én az utca zaját dúdolom.
Ki nem mondott szavak csoszognak az aszfalton,
Kiloccsan egy káromkodás,
Végtelen autófény dudát szitál,
Cigaretta perc sercen egy teraszról,
Az arcomba fújják az idegen szavakat.
Késő van,
Arcon vág a metró-szél,
És mi csak
Futunk,
Rohanunk magunk elől.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
