Tizenkettő. Szürtreál mese

Becsali történet.

A nagy toronyóra épp delet mutatott.
Nem delete! Az a számítógépen van. Természetesen a harang nem szólalt meg, mivel még dél előtt elcsenték a nyelvét az angyalok.
Kellett nekik a fém, hogy tovább fejlesszék az űrsiklót a mennyország és a videotéka között a gyors kölcsönzés érdekében. Mostanában ott fent a lelki gyakorlatok után a Hitman 22. részét és a Hitetlen hihetetlen kalandjait nézegették csendes sörözés közben.
Ekkor kezdődött a baj! Elfogyott az égi hurkapálca, amivel korábban még vattacukrokat csavartak a menekülő bárányfelhőkből, és ettől bepipult Péter bácsi a földrajztanár, aki igencsak falta az ilyen ínyenc csemegéket az űr kapujában.
Rosszkedvét palástolva bemutatott egy hátraszaltót és az egész jobb kezét, különös tekintettel a középső ujjára. Bosszúból, hogy még nem kapta meg a jól megérdemelt vattacukrát, nem engedte elhunyni a 100 év fölötti földlakókat.

Így teltek az évszázadok. Mire több ezer 4-500 éves anyó-apó gyűlt össze a földi játszótéren, már elfogytak a 90 éves fiatalok. Megszűntek a szép gyerekmesék, és sajnos túl érzelmes történetek jártak szájról szájra, amikkel megtelt a könnytár.
Összefutottak a hallhatatlanok és egy kérvényt fogalmaztak meg.
12 pontból állt a Nemzeti Nagy Kérelem. Benne például olyanokkal, mint hogy engedjék őket az űrsiklóval fel a felhők közé lábat lógatni, megpihenni, vattacukrot szopogatni, vagy olcsó műfogsort cserélni a kínai turistákkal.

A Föld legyen az angyaloké! – mondták. Elég már az emberi létből! Hagy nézhessenek végre igazi jó rajzfilmeket Hófehérkével és a hét törpével! Ingyenesen járjon a ránctalanító krém, és persze volt egy lehetetlen kérésük is, miszerint a Parlamentben mostantól csak igazat mondjanak!
Legyenek szép vénmesék, ahol a rút, de fogatlan királyleány kezét is megkérik, sőt, még a járókáját is visszacserélik répapürére, hogyha kéri. Minden faluban a falu bolondja legyen az élet és halál ura! Csak a gazdagok dolgozzanak!
Legyen végre kaktuszfagylalt, ha az kell a népnek!
Innentől végre ne a vérszomjas őzikék tartsák rettegésben a városokat! Az egerek egyenek sok húst, és a tigrisek éljenek sajton!
A zebra ne csíkos legyen, hanem pöttyös! Egyen sok túró-Rudit!

Hát, bizony Péterbá-nak ettől a sok kéréstől elkezdett főni a feje!
Meg is puhult rendesen.
Amikor az angyalok legyezték, már elszállt a gőz, no meg a Péter bátyó körül keringő 12 borgőzös muslica. Ekkor Péterbá’ megszólalt:
– A földi vének kérései tetszenek nekem! Teljesítsd angyalom! – mondta az angyalnak, aki éppen a sörhabot fújta le félliteres korsójáról.
Nosza pattanj és vidd el a jó hírt a vének csapatának! Ha befejezték már a homokozást, döntsenek végre népünk érdekei szerint!

Így történt.
Az aggok megjöttek és letelepedtek. Az a hely lett Aggtelek.
Ebben a csalimesében mind a 12 pont, sőt, a 12 vessző is teljesítve lett. Az 500 évesek vidáman szaladgálhattak az angyalokkal, míg estefelé, ha már lábat is lógattak a világ tetején, megdobáltak egy-két repülőt, majd együtt nézhették meg a felhőbe mentett legfrissebb DVD-ket.

Hogy miért volt ennyi 12-es ebben a csalafinta történetben?
Merthogy Bálint fiam most lett 12 éves. Az iskolában kérésükre néha szürreális álomturmixot, fordított mesét játszanak mostanában. Ezt akarták tőlem is.
Nekik írtam ajándékképpen, az Ő örömére.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »