Tizenkettő. Szürtreál mese

Becsali történet.

A nagy toronyóra épp delet mutatott.
Nem delete! Az a számítógépen van. Természetesen a harang nem szólalt meg, mivel még dél előtt elcsenték a nyelvét az angyalok.
Kellett nekik a fém, hogy tovább fejlesszék az űrsiklót a mennyország és a videotéka között a gyors kölcsönzés érdekében. Mostanában ott fent a lelki gyakorlatok után a Hitman 22. részét és a Hitetlen hihetetlen kalandjait nézegették csendes sörözés közben.
Ekkor kezdődött a baj! Elfogyott az égi hurkapálca, amivel korábban még vattacukrokat csavartak a menekülő bárányfelhőkből, és ettől bepipult Péter bácsi a földrajztanár, aki igencsak falta az ilyen ínyenc csemegéket az űr kapujában.
Rosszkedvét palástolva bemutatott egy hátraszaltót és az egész jobb kezét, különös tekintettel a középső ujjára. Bosszúból, hogy még nem kapta meg a jól megérdemelt vattacukrát, nem engedte elhunyni a 100 év fölötti földlakókat.

Így teltek az évszázadok. Mire több ezer 4-500 éves anyó-apó gyűlt össze a földi játszótéren, már elfogytak a 90 éves fiatalok. Megszűntek a szép gyerekmesék, és sajnos túl érzelmes történetek jártak szájról szájra, amikkel megtelt a könnytár.
Összefutottak a hallhatatlanok és egy kérvényt fogalmaztak meg.
12 pontból állt a Nemzeti Nagy Kérelem. Benne például olyanokkal, mint hogy engedjék őket az űrsiklóval fel a felhők közé lábat lógatni, megpihenni, vattacukrot szopogatni, vagy olcsó műfogsort cserélni a kínai turistákkal.

A Föld legyen az angyaloké! – mondták. Elég már az emberi létből! Hagy nézhessenek végre igazi jó rajzfilmeket Hófehérkével és a hét törpével! Ingyenesen járjon a ránctalanító krém, és persze volt egy lehetetlen kérésük is, miszerint a Parlamentben mostantól csak igazat mondjanak!
Legyenek szép vénmesék, ahol a rút, de fogatlan királyleány kezét is megkérik, sőt, még a járókáját is visszacserélik répapürére, hogyha kéri. Minden faluban a falu bolondja legyen az élet és halál ura! Csak a gazdagok dolgozzanak!
Legyen végre kaktuszfagylalt, ha az kell a népnek!
Innentől végre ne a vérszomjas őzikék tartsák rettegésben a városokat! Az egerek egyenek sok húst, és a tigrisek éljenek sajton!
A zebra ne csíkos legyen, hanem pöttyös! Egyen sok túró-Rudit!

Hát, bizony Péterbá-nak ettől a sok kéréstől elkezdett főni a feje!
Meg is puhult rendesen.
Amikor az angyalok legyezték, már elszállt a gőz, no meg a Péter bátyó körül keringő 12 borgőzös muslica. Ekkor Péterbá’ megszólalt:
– A földi vének kérései tetszenek nekem! Teljesítsd angyalom! – mondta az angyalnak, aki éppen a sörhabot fújta le félliteres korsójáról.
Nosza pattanj és vidd el a jó hírt a vének csapatának! Ha befejezték már a homokozást, döntsenek végre népünk érdekei szerint!

Így történt.
Az aggok megjöttek és letelepedtek. Az a hely lett Aggtelek.
Ebben a csalimesében mind a 12 pont, sőt, a 12 vessző is teljesítve lett. Az 500 évesek vidáman szaladgálhattak az angyalokkal, míg estefelé, ha már lábat is lógattak a világ tetején, megdobáltak egy-két repülőt, majd együtt nézhették meg a felhőbe mentett legfrissebb DVD-ket.

Hogy miért volt ennyi 12-es ebben a csalafinta történetben?
Merthogy Bálint fiam most lett 12 éves. Az iskolában kérésükre néha szürreális álomturmixot, fordított mesét játszanak mostanában. Ezt akarták tőlem is.
Nekik írtam ajándékképpen, az Ő örömére.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »