Szerencsés félreértés

Károly a vizsgaállomáshoz közeledett utánfutójával. Vidékre készült a mamához és észrevette, hogy vontatmányának lejárt a műszakija. Sebaj, – gondolta és a közeli autóklub felé fordult. Alig volt ötszáz méterre tőle, amikor villogva megállt mögötte egy rendőrautó.

-Jó napot kívánok! Jogosítványt, forgalmit kérek!
Károly átadta az iratokat. Gyorsan hajtottam? – kérdezte.
-Azzal nincs gond! Közúti ellenőrzést tartunk. – mondta az alacsony, mosolygós rendőr.
-Állítsa le a motort, amíg átnézzük a papírjait! – szólt a magas, szigorú arcú társa, majd hátramentek és beültek a járművükbe. Pár perc múlva Károly látta a visszapillantóban, hogy már az utánfutója rendszámát nézegetik.
-Tudja, hogy lejárt a műszakija?
-Igen, köszönöm. Csak ide gurulnék a vizsgáztatóhoz, ötszáz méterre. Meg is beszéltem vele telefonon. – mondta Károly.
-Hát ez bizony bírsággal jár! – mordult a magas.
-Nem lehetne elintézni valahogy? – kérdezte Károly, mire a szigorú arcú hátranyúlt, és a nyomaték kedvéért rátette jobb kezét a pisztolytáskájára.
-Mire gondol?
-Hát, hogy engedjenek tovább kérem! Csak 500 méter.
-Gyere! – mondta a mosolygós a magasnak és hátrahívta. Hagy menjen tovább! Még várják is a szervízben.
-Majd meglátjuk! Nézzük meg a lakcímét, tényleg a közelben lakik-e! – mordult a magas.

-Mutassa csak a kártyáját! – szólt Károlynak és elkezdte böngészni a betűket.
Tas-ná-di Károly! Egy csepp szünetet tartott. Maga ANNAK a Tasnádinak a rokona? – és erősen megnyomta a szavakat. Károly csak névrokonságban volt vele, de azt mondta: Hááát,…bizony lehet! – majd határozottan a rendőr szemébe nézett.
A mosolygós közbeszólt. – Gondolom, kempingezni megy, és az utánfutóban fekvő kerékpárra mutatott. Engedjük el, hagy menjen! – javasolta szigorú társának.
A magas megadóan sóhajtott egyet és azt mondta:
-Na jó! Elvezetjük a szervízig. Jöjjön utánunk, nehogy egy hülye rendőr megállítsa!

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sötétkék és ezüst

Szelíd csendet hallgat éjszaka a táj, a tó partján semmi nesz, későre jár. Minden szín lassan elillan, mint a füst, nem marad más, csak sötétkék

Teljes bejegyzés »

Édes Emma

  Tizenöt éve rám talált a boldogság, A mosolyod nekem minden nap orvosság. Szülinapod a legszebb nap egész évben, Fújd el a tortán gyertyád és

Teljes bejegyzés »

Az örök pillanat

    Az örök pillanat   Az óra két mutatója megáll, az idő most megpihen, nincs más ezen a szent helyen, csak a tánc és

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »