Látnék már tisztán,
Újra tisztán.
Ahogyan egykor láttam.
Fátyol mögül,
kinézve.
Mit tesz velünk
az Áhitat?
Lesokkol, megfagyaszt.
Eleinte elfogadod, hogy így is jó.
De aztán, rájössz,
hogy.
hogy fogy.
Fogy az idő, az élet.
Elmúlik a szépség, a tisztaság.
Csak a csonkjai maradnak.
Gyertyák. Csonkig.
Már nem égnek.
Author: Kardos Judit
Kardos Judit vagyok, Pécsett születtem, Zalaegerszegen élek. Szociális területen dolgozom, a Magyar Vöröskereszt munkatársaként. Kamaszkoromban már írtam verseket, rajzolni is nagyon szerettem. Majd következett egy hosszú szünet, mostanában ismét elkezdem újra írni, festeni. Örülök, hogy verseim nemcsak számomra érdekesek, remélem egyszer a képeim is szélesebb körben ismertek lesznek.
