Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott 

A belváros tere, az ablak mögött állva. 

Az érdekes embereket- kiket élte odasodort- 

Csak lestem lenyűgözve, elmélázva. 

 

Nyílott már a mosolyhozó aranyvessző 

S ránk borult a koratavasz sugára. 

Az embereket e szép világ meglepte. 

Megütközve mentek, s télikabátban. 

 

Láttam én ott önelégült tinédzsert, 

És megbízható, komoly barátokat, 

Bátortalanul-félve lépkedőket, 

És határozottan bátrakat. 

 

Magányos lelkeket, párokat, 

Botjában bízó- idős embert, 

Nem sokan, de azért leültek néhányan 

Beszéddel elütni idejüket. 

 

Volt nevetés és elmélkedés- 

Öreg falak közt is …élet. 

Régen felhúzott oldal árnyékába 

A jelen is azért betévedt. 

 

Harang zúgása, kopogó léptek, 

Varjúkárogás, derűs nevetések, 

S falakról felkarolt zajok jöttek, 

Visszapattanva keltek életre. 

 

Biciklizörgés, ajtó csapódása 

Motorbúgás- csönd nem is volt tán soha. 

Tűzoltósziréna, fékezés hangja, 

Madárcsicsergés, zaj mindenhonnan… 

 

…Már fárasztott az élet hangos nyoma. 

Beszédfoszlányok keringtek újból. 

Vége-hossza nem volt a nyúzó zajnak. 

Végül becsuktam hát az ablakot. 

 

De jó, hogy itt van ez az ablak. 

Titkos kapum a csöndből. -Kitárva, 

Magányom ha húz nyomasztón… 

Nyitom. S nyílok én is a világra. 

 

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két tokaji tájkép

Rákönyökölök a tokaji Erzsébet híd korlátjára és gyönyörködöm a tájban. Velem szemben a Bodrog, jobbról pedig a Tisza fut sietve. Bodrogközt úgy fogják közre ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Ki vagyok én?

  Ha kérded, tőlem ki vagyok én? Nem tudok felelni rá, Nem én. De gyere közelebb! Ülj ide az ölembe! Nézz a szemembe mélyen! A

Teljes bejegyzés »

Virágzó tavasz

A vadszilvafa reggel matt flitterekkel szórja tele a tavaszi kabátokat. Aranyvessző ragyogása borítja be a zöldellő sétányokat és parkokat.   Puhára bélelt bakancsok kitaposták már

Teljes bejegyzés »

Holnap

Holnap lesz a legeslegjobb napom, Hiszen majd szülinapot ünneplünk. Egy szép virág az én ajándékom, És anya annak majd igazán örül. A boltos szerint különleges…

Teljes bejegyzés »

Száz éve

Éppen száz éve állok itt. Éppen száz éve nézek át zöldellő rétek, virágzó dombtetők felett. A kótyagos ősz szomorkás színekbe öltöztette a környező tájat, s

Teljes bejegyzés »

Bármikor

Bármikor   Útjaim fel, S alá mint; Szemem, egyszer az utcáról, Utána a buszról tekint. Koszos a város, Külvárosa füstös; De a jövő még mindig…

Teljes bejegyzés »