Anyám ölén
Egyáltalán nem gondolkodtam rajta,
Pedig hosszú utam vége közeleg.
Így elringatja gyermekét az anyja,
Drága Föld, add hideg, sötét öledet!
Ha fel-feltört a félelem, futottam,
Hátha lemarad és elkerül a vég,
Nevettem, gúnyoltam dölyfös unottan.
Elmúlt a fiatal, hübrisz-isten lét.
Kihez menjek? Istent hívjam, ördögöt?
Mit higgyek!? Lélekvándorlást? Vagy semmit?
Felszabadító, bódító börtönök.
Nem így terveztem. Lélek sír, test fekszik.
S most újra, mint gyermek, anyámat hívom,
Szólongatom minden néven, csak jöjjön!
Ringassa el öreg fiát, ne sírjon!
„Nincsen baj… Csitulj, csitulj kicsi gyöngyöm!”
Angyalszárnya ott lebeg, kezét nyújtja,
Magához vonja nehéz, ráncos fejem.
Ölében leesik a halál súlya,
S anya súgja: „Biztonságban vagy velem”…
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
