Furcsa út a lélek útja, míg felépülsz lelki házzá, előbb lefelé vezet utad.
Cseréptörmelékeid között nem lelheted meg magad.
Sárban tűzben az ember csak vakon botorkál,
verseng, rombol, konkurál, de önmagára nem talál.
Utad mélyén, ha leborulsz és lelkedről minden fölös lehull,
átférsz akkor a szoros kapun. Csak akkor férsz át a szoros kapun.
Ha hagyod, hogy a romolhatatlan magból áldott kézzel,
fénnyel átszőtt úton vezetve új emberré alkosson az Isten.
(Kép: Mecséri Ildikó olajfestménye, Bemedictus (Áldott))
Author: Mecséri Ildikó
Hogy ki vagyok én? Társad az úton. Átszűrtem életem színes kavicsait, és benne ami igazgyöngyöt találtam neked adom, beleszőve versek ritmusába, amik csak veled szőhetők tovább, ha megérintenek. Honlapom: https://www.mecseriart.com