Aki nem vet, nem arat.
Vetem a verssorokat.
Tollal papírra tintát,
azúrkék mintát,
rímekből hintát.
Örömteli pillanatom,
cserébe mind neked adom.
Szeretek verset írni, fotózni, festeni, és ezeket az örömteli pillanataimat szeretném megosztani veletek. Honlapom. https://www.mecseriart.com
Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez
Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan. Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem
Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen. Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;
Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem
Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón. Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot
Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar. Bolygók forognak ellipszis pályán
