Varjak
Múlik az ősz, kopasz már a kockás szántók háta,
ez lett most a lármás varjak károgó tanyája.
Szorgalmasan falnak, mind az őszi hideg szélben,
még eleget nélkülöznek majd a hosszú télben.
Seregélyek
Tőkéken a dúsan termő fürtök roskadoznak.
Kádak körül szüretelők vígan szorgoskodnak.
Seregélyek nagy csapata felrepül egy fára.
Biztos, hogy már nem sok babér terem nekik mára.
Hóbagoly
Az erdei tisztáson hóbagoly politizál.
Madaraknak süketel, mókusoknak hadovál.
Nem bírja már cérnával és közbe szól a bolha
Úgy emlékszem régen, mintha mást huhogtál volna
Béka és a Légy
Kövér légy a parton repked, s víz mellett leszáll.
Béka mellé landol, aki éppen szundikál.
A béka mikor felébred, nyújtózik egyet, s
hosszú nyelvével bekapja gyorsan a legyet
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
