Ibolyka koronája

Ibolyka koronája

Széles kapapjának karimája mosolyog a télben
Rajta vidám-szines szalagok lobognak a szélben
Nagy idők-nagy kalapok
Csábos, mint a piros alma, melybe szinte bele harapok
Sértődések, nagy haragok,
Csontig lerágott hatalmi ábrándok

Nyakába akaszkodó családi átkok,
Red-Bull gőzbe menekülő fogadkozások
Öt százalékot legyűrő filiszteri álmok,
Kiáltja:az elszámoláskor prófétákért kiáltok

Politikai ábrándok,-parlamenti nyalánkságok
Folyosói nagy találkozások, pihentető bő zabálások
Hiénák hada les a paraván mögül
Kuncétól – Debrecenig lovagkoszorú jár a dáma körül

Parlamenti patkó új jelöltarcoknak örül
A felelősség alól kibújni talán sikerül
Egymásra találnak az összenőtt karok
Így koronázzák meg az új párttagok.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »