Bizonytalanná váltak dolgaim
Vagy torz tükörből nézem
Önvilágom?
Közelről kell azt megtapintani
Szakadt cipómbe búvok
Körbejárom
Tán más dalokra pendít húrokat
A vén gitárom holdas
Udvaromban
Nem hamvadó a vers, a puszta szó
Ha rám ragyogva tiszta
Szikra lobban
Napom hasítja féltett kincseit
Féltő barázdát vonva
Tükrös égre
Rőt ösvény hordja sejlő titkait
Serkent anyarú sorsot
Friss reményre
Bizonytalanság, hagyd, hogy hagyjam én
Pislogni ezt a lanyha
Gyönge lángom
Hordozzam féltőn őrzött vándorút
Dalát, reménybe öntve
Új világom
Author: M. Tóth Sándor
1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt élek. A középiskola elvégzése után nyomdász lettem. Életem túlnyomó részét az újság előállításának szenteltem. Dolgoztam mettőrként a nyomdában, tördelő- és tervezőszerkesztőként a helyi megyei napilapnál, és voltam ugyanitt hírlapíró, fotóztam, ha arra volt szükség. A szépirodalom? Első versemet már gyermekkoromban megírtam. Azóta folyamatosság vált ez a ,, betegségem'', bár prózával is foglalkozom. Hobbim az irodalom, zene, fotózás. Az utóbbi esztendőkben hat irodalmi verspályázaton vettem részt. Háromszor kiemelt díjat kaptam. Az Irodalmi Rádió megméretésén tavaly második, idén harmadik helyezett lettem. Ezek kapcsán négy antológiában szerepelnek műveim.
