Boldogság, gyere haza!

Gréti izgatottan készülődött.

Annak idején még élete első randevúja sem tudta annyira lázba hozni, mint ez a mostani. Persze nem is csoda! Végre személyesen is találkozhat a férfival, akivel három hete egy internetes társkereső oldalon ismerkedett össze!

Miközben alig várta, hogy a való életben is meggyőződhessen választása helyességéről, bűntudata is volt az édesanyja miatt. Hiszen ő mit sem sejtett arról, hogy mire készül. De Gréti egyelőre meg sem próbálta elmondani neki az igazat, mert nagyon is jól tudta, hogy mi a véleménye a társkeresés online formájáról. Számtalanszor hallotta már tőle azt a megállapítást, hogy az interneten csak a komolytalan emberek és a szélhámosok ismerkednek. Így nem csoda, hogy őt is inkább arra ösztönözte, hogy a valóságban keressen magának valakit, ne a neten. De akkor hol is? Talán szólítsa le az utcán szembe jövő első megnyerő férfit? Vagy járjon bulikba, szórakozóhelyekre, amikor egyedülálló anyaként erre se ideje, se pénze?

Marad tehát az online ismerkedés, akár tetszik anyjának, akár nem. Elvégre önálló, felnőtt nő, úgy keres magának párt, ahogy akar. Legfeljebb a kedves mamának nem kell tudni róla.

Most azonban ez a fesztivál, amit évente rendeznek a szülővárosában, kiváló alkalom egy személyes találkozó megszervezésére. De hogy anyja semmiképpen se fogjon gyanút, nem egyedül fog menni, viszi a legjobb barátnőjét, Évát is.

Fekete farmert és piros pulóvert választott a jeles alkalomra, mert mindig is az volt a kedvenc színpárosítása. Amíg ő a fürdőszobában készülődött, nem is sejtette, hogy Éva és az édesanyja éppen róla beszélgetnek kint a nappaliban. Arról, hogy talán most már tényleg ideje lenne tovább lépnie, hiszen már két év is eltelt a válás után, és nem maradhat élete végéig magányos. Éva, ha akart nagyon meggyőző tudott lenni, és ki tudja, mit mondhatott a mamának, mert az meglepő módon így bocsátotta útra őket:

– Érezzétek jól magatokat! Aztán ki tudhatja? Lehet, lányom, hogy éppen most fogsz  találkozni majd valakivel, aki megtetszik neked, és…

– Ugyan már! Nem érdekel engem senki! – hárította el Gréti riadtan a jóslatot, és valósággal kimenekült a házból, mert még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy édesanyja mennyire közel jár az igazsághoz.

– Igen, valóban találkozni fogok – gondolta, miközben bezárta a kertajtót-, de ez nem egy véletlen ismerkedés lesz, hanem egy előre megbeszélt randevú, méghozzá egy társkeresőről. No, ha ezt az anyám sejtené!

– Félelmetes, hogy anyu néha mennyire fején találja a szöget! Ugye nem árultál el neki semmit? – fordult nyugtalanul Évához, amikor már hallótávolságon kívülre értek.

– Nem, nem! Ne aggódj! Talán csak azért mondta, mert titokban ő is azt szeretné, hogy így legyen – hangzott a megnyugtató válasz, és ezek után már több szó nem is esett közöttük a jóslatról.

 

A főtéren már javában zajlottak az események. Az ételesek-italosok standjai előtt sorok kígyóztak, a rendezvénysátorban felállított színpadon pedig egymást váltották a fellépők. Csak az árusok ücsörögtek unott képpel a nagy gonddal kipakolt portékák mögött, egyelőre nem sok dolguk akadt. Gréti azonban éppen arrafelé vette az irányt, és próbálta már távolról kiszúrni a randipartnerét.

Rövid nézelődés után aztán hirtelen meggyorsította a lépteit:

– Azt hiszem, megtaláltam! – indult el határozottan az egyik stand felé, ahol egy szőke, kék szemű, fekete tréningruhás férfi toporgott, és időnként nyugtalanul nézegetett jobbra-balra. Már messziről látszott, hogy keres valakit…

Éva addigra már ott sem volt. Egy szempillantás alatt tűnt el a nézelődők sűrűjében, hogy ne legyen felesleges ötödik kerékként jelen barátnője sorsdöntő találkozásánál.

Gréti pár méterrel az ízlésesen berendezett stand előtt lassított, és várta, hogy Endre is észrevegye őt. Kíváncsi volt, hogy a férfi ráismer-e. Nem kellett csalódnia! Amikor végre találkozott a tekintetük, kedvese arcán is ugyanaz a boldog mosoly jelent meg, amely az övén.

– Szia! Azt hiszem, engem vársz… – lépett határozottan a férfihez, majd a bemutatkozás után így tréfálkozott: – Tudod, én volnék, az a boldogság, akit hazahívtál…

– Ne is mondd! – üdvözölte Endre is zavart nevetéssel, és elpirult: – Sose hittem volna, hogy azt a felhasználónevet egyszer majd érdekesnek találja valaki.

– Látod, ez vagyok én! Nekem érdekes volt, és kíváncsivá tett. Persze nem csak ez a különös felhasználónév, de az adatlapod is, amelyen olyan csodás dolgokat írtál magadról. Első olvasásra úgy tűnt, mintha a saját gondolataimat látnám papírra vetve.

– És most, hogy élőben is itt vagyok, mi a véleményed? Azt kaptad, amire számítottál? – nézett Endre az asszonyra, és Gréti úgy érezte valósággal elveszik azokban a mosolygó, tengerkék szemekben.

– Nem – suttogta alig hallhatóan – azt hiszem, sokkal jobbat!

A férfi átölelte, majd könnyű puszival jutalmazta a választ, és izgatottan keresgélni kezdett a félretett kartonok között. Az egyikből egy rózsaszín szívecskékkel díszített zacskót húzott elő, amelyben egy kis dobozka lapult:

– Ezt neked hoztam az első találkozásunk emlékére. Kérlek, fogadd el most virág helyett.

A doboz egy szép, piros tollat rejtett. Gréti óvatosan emelte ki, és úgy gyönyörködött benne, mintha egy szál vörös rózsa lenne. Próbálta bekapcsolni, de sehogy sem boldogult vele. Endre nevetve vette át tőle. Készségesen mutatta meg, hogy a toll teleszkópos, majd azzal a javaslattal állt elő, hogy akár karcolhatna is valamit a széthúzás során láthatóvá vált fém részébe.

– Mit szeretnél? Mit írjak bele? – nézett biztatóan az asszonyra, aki végül is csak ennyit kért:

– Szeretettel… és talán a mai dátumot: 2012. 06. 02. Így legalább mindig eszembe fog jutni ez a találkozás, ahányszor csak írok vele.

Amire a férfi a gravírozással elkészült, Éva is előkerült valahonnan, de csak egy rövid bemutatkozás erejéig. Aztán váltott még pár mondatot velük, majd el is köszönt, mondván, hogy hamarosan indul a busza, és neki amúgy is sietnie kell. Gréti hálásan köszönte meg a segítségét.

A délután további része már gyorsan telt, és az asszony elégedetten állapította meg, hogy jól választott. Endre a valóságban sem okozott neki csalódást: kedves volt, figyelmes és szórakoztató. A vevőivel is udvariasan bánt, de közben folyamatosan ügyelt arra is, hogy ő se unatkozzon mellette. Sokat nevettek azon a délutánon, és Gréti arra gondolt, hogy már idejét sem tudja, mikor is érezte utoljára ilyen jól magát valakinek a társaságában.

– Meddig is kaptál kimenőt? – kérdezte Endre, amikor estefelé elkezdtek összepakolni.

– Ameddig szeretnék – válaszolta az asszony határozottan, majd tárcsázni kezdett -, csak egy telefonhívás az egész.

– Szia, anyu! – szólt aztán bele a telefonba – Nem, még itt vagyok a fesztiválon. Éva már haza is ment a busszal, de én még maradok. Képzeld! Összetalálkoztam egy régi ismerősömmel, aki idejött árusítani. Most neki segítek a pakolásban, azt ígérte, hogy utána majd hazavisz. Szerintem csak tíz körül érkezem, ne aggódjatok! Puszi nektek is.

– No, te aztán nem vagy semmi! – jegyezte meg a férfi másfél óra múlva, amikor elhagyva a zajos rendezvényt, végre kettesben lehettek a gesztenyefák árnyékában megbúvó kis padon.

– Hihetetlen mesét találtál ki csak azért, hogy édesanyádnak ne legyenek előítéletei velem kapcsolatban.

– Igen, mert szeretném, ha adna neked egy esélyt, és nem zárkózna el attól, hogy majd idővel megismerjen, csak azért, mert az interneten találtunk egymásra – válaszolta Gréti komolyan. Lassan besötétedett, és az égen lámpást gyújtottak a csillagok. Az élénk délutáni szél is megszelídült, és lágyan simogatta őket. Ahogy ott ültek egymást szorosan átölelve, és átadva magukat a pillanat csodájának mindketten ugyanarra gondoltak: végre hazataláltak!

Bencze Margit
Author: Bencze Margit

Nagykanizsán élő tanító és tanár vagyok. Negyven éve dolgozom pedagógusként. Pályámat tanítóként szülővárosomban, Csurgón kezdtem, majd 1987-ben a zalakomári Somssich Antal Általános Iskolában helyezkedtem el. Azóta is itt dolgozom, magyar nyelv és irodalmat valamint etikát tanítok a felső tagozaton. Gyermekkorom óta imádok olvasni, mindig is elbűvölt a könyvek világa, így a tanítóképző után hamarosan elvégeztem a magyar szakot is. Az volt a célom, hogy az olvasás szeretetét, minél több diákomnak átadjam, bár tudom, hogy ez napjainkban egyre nehezebb feladat, mert a digitális világgal nem egyszerű felvenni a versenyt. Tanítványaim nagy része hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, így ez a feladat még nagyobb kihívás és felelősség számomra. Húsz éve szerkesztem iskolánk folyóiratát, amelyet a gyerekekkel együtt készítünk újságíró szakkör keretében. Szakköröseim több ízben is nyertesei voltak a LADIK országos médiaverseny Zala megyei döntőjének. Tizenhárom éve kezdtem el írogatni, először csak a magam örömére és szórakoztatására. Elsősorban novellákat, meséket és mesenovellákat írtam eddig. Később írásaimat megosztottam a közeli ismerősökkel, barátokkal is, de még nem éreztem magam késznek arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek. Pedig 2015-ben már egy meseíró pályázaton első helyezést értem el "Az erényfa" című mesémmel. Ezután a ’hallgatás évei következtek’, de aztán 2022-ben megmutattam írásaimat egy nagykanizsai író-költő barátomnak, aki...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 38 = 47

A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel Takarom be magam. Eltűnök valahova, valakiért, Mozdíthatatlan függöny lesz hajam, Testkaréjom olvadt dísszé válik, Langyos fényedben reszketek Magába vesz szívem szüntelen, A végtelen

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »