Itt láttam először felkelő napot,
Hol édesanyám a méhében hordott.
Gyermekként itt köszöntött a napsugár.
S tavasszal üdvözölt a bimbózó határ.
Megismertem szép, gyönyörű nyelvünket.
Egy voltam közülük …kik körülvettek.
Tudtam, menedékem, s otthonom e táj.
Éreztem szeretetét, biztonságát.
Éltető gyökerén kivirágoztam.
Felserdültem, míg belékapaszkodtam.
Megismertem. Ismerőssé vált minden…
Itt jogaim is vannak – felismertem.
Van miért dolgoznom …hiszen elismernek.
Megértő arcok terelnek, segítnek.
Közülük egy, de mégis szabad vagyok
Milyen jó, hogy ide tartozhatok.
Őseink és elődeink mind olyan nagyok.
Hírnevük körbefutja a világot. Ragyog.
Büszkén élek köztük, és bátran vallom:
Bárhol élek is, én magyar vagyok.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
