Körülvesz a sötétség.
Megnyugtatón átölel.
Becsukom a szememet.
De az álom nem jön el.
A holnap gondjain merengek.
Micsoda gyötrelem !
Tudom, aludnom kellene.
De az álom kerülget.
Megfogom hát kezedet.
Szuszogásod fülelem.
Olyan jó itt. Melletted.
Együtt álmodok. Veled.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
