Az álom melengető öleléséből
Kezed simogatása ébresztett.
Meleg volt és bátorító
Átjárta becéző szeretet.
Erős kötélként vonzott hozzád
Egy láthatatlan bűvölet.
Az álom már rég tovaszállt
S elmerültünk a szerelemben.
A világ, mintha nem lett volna
Fonódtunk össze mi ketten
A lényedet már szinte ittam
Szemed boldogságban fénylett.
A vágy azóta mindig itt van
Nem sikerül veled betelnem
Azóta csak Te vagy nekem
A beteljesülése mindennek.
Nincs oly közelség mely elég lenne
Vagy érintés, mi ne perzselne
Mihelyt megismertél -már elvesztünk
Egymás körül cirkálunk keringve.
E melengető álomvilágból
Nincs ami felébreszthet
Semmi más nem kell ezentúl
Csak Te és az ölelésed
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
