Ars poetica
(az enyém)
Az élet egy örökösen körbeforgó színpad,
és mi emberek állandóan szerepeket játszunk, az élet nagy forgó színpadán.
Hol mérgesen, hol szomorúan, néha
vidáman, és olykor olykor boldogan is.
Elszédülünk a sok forgástól…
Átváltozunk sokszor…,- ki gazdag, ki
szegény ,vagy attól is nyomorultabb.
Szépség és rútság, fiatalság és öregség
Követik egymást szorosan
egymás nyomában, mint az árnyék.
Szerelem és vágyakozás folyamatosan,
majd jön a szomorúság és az elmúlás.
Játszunk ,és van aki velünk játszik.
Bár sokan vannak körülöttünk…,
A látszat ellenére magunk vagyunk csak ,
saját magunknak , magányosak…,
Élet és halál között táncolunk vergődve,
de a színpad nem áll le…
Csak forog és forog , körbe körbe.
Egyszer megunjuk és leszállunk…,
vagy leszállítanak!
Végállomás
Ám a színpad nélkülünk is forog…,
Szüntelenül körbe körbe…
Végtelen a Körforgás…
Nincs Megállás
JÓZSEF ATTILA
MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
című verse volt,ami gondolataimat megihlette, ezért őt illeti a dícséret.
Author: Fekete Virág
Jakkel Sándorné, Fekete Virág vagyok. Miskolcon születtem 1956. 05. 03-án. Születésem óta itt élek. Szeretem ezt a várost. "Nevét is virágát is tudom." Először is szeretnék köszönetet mondani a lehetőségért, hogy az alkotóközösség tagja lehetek. Szívből örülök, mert az első irodalmi sikeremet is az Irodalmi Rádiónak köszönhetem. Mióta megtanultam olvasni és írni azóta ez a kedvenc hobbim. Mindig óriási vágyat éreztem magamban az írás iránt, ezért a 2000-es évek elején részt vettem egy újságíró és írói tanfolyamon is, hogy az írás rejtelmeit jobban elsajátítsam. Az írói alkotásaim valahogy mégsem sikerültek, a kukában végezte mind. Mostanában viszont megérintett egy történet, aminek hatására ismét írni kezdtem. Novellát is küldtem pályázati felhívásra. Jelenleg is dolgozom egy könyvemen. Úgy gondolom soha nem késő elkezdeni azzal foglalkozni, ami ennyire közel áll az ember szívéhez. Nekem az írás a szenvedélyem.
