Kehely s nektár
Tulipán kelyhén méhraj,
Zúg, búg, tülekszik, nagy zaj.
A büszke virág illeg,
Bájos szavát ne higgyed!
„Piros ruhám csábító,
Illatom friss, bódító.
Ne nézz rám, mert elkaplak,
Szabadulni nem hagylak!
Ragadós, édes mézem,
Szemed másra ne nézzen!
Enyém vagy, zengő, dongó,
Kelyhem mily finom, forró.
Lépem arany, csodálat,
Közénk senki nem állhat.”
Így a here szárnyra kap,
Fullánkkal társára csap,
Nagy zsivaj a virág körül,
Sok bogár mind megőrül,
Egymást csípve, marva mind,
Kié a nektár, a kincs?
Fáradhatatlan, vad tánc,
Láthatatlan, fénylő lánc.
Elhullottak már sokan,
De leszáll az éj mostan,
Elbújik a nagy sereg,
Pollen, por szárnyról pereg.
A csukott kelyhű virág,
Mit egy tetű épp rág,
Csak dölyfösen bólogat,
Övezte ma hódolat.
S holnap újra jönnek majd,
Vágy eteti a méhrajt.
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.