Testem maroknyi a végtelen sötétben,
De lelkem puha tenyeredbe simul.
Elveszett vagyok a világ csendjében,
De te befogadsz, és létem kivirul.
Színüveg vagyok, apró és törékeny
De szívem puha selyemmel kibéleled
És szememben így még lehunyva is
Kiolthatatlan láng remeg.
Sok sebem izzik, a kín kér jegyesül,
De bepólyál, átsző láthatatlan fényed,
És veled, Teremtőm, együtt alkotom
A gyönyörű homályt, a fehér sötétséget.
Author: Madarász Csenge
Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős, de ha nem, akkor még kiskorú. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.
