Háziréti tónál

Nem messze a várostól, érzed-e,

Átölel a nyugalom szigete.

A kis tavacska maga a csoda.

Nem más, horgászok paradicsoma.

 

Ülök a partján és csak bambulok.

Ha nem jövök ki, tán elpusztulok.

A Nagy-Kevély integet le felém.

A vízen egy gém hallgatja mesém.

 

Ezt kerestem mindig. Itthon vagyok.

Kavarognak bennem gondolatok:

Nem kell ennél több, elég is ennyi:

Természet ölelésében lenni.

 

Csend van. De másképpen. Hangos a csend.

Mi ez? Fülelek én, egy ág reccsent.

Barátaim örökös mozgásban.

Egy kacsa pár úszik el a sásban.

 

Távolban egy levendula mező.

Dombot, völgyet lilára hímez ő.

Illatát szél idáig kergeti.

Mélyeket lélegzem. Ez isteni!

 

Naplementét körbe írni nehéz.

Mint egy tűzpiros golyó, rád lenéz.

Megfesti a távoli hegyeket.

Lassan viszi magával a meleget.

 

Háziréti tó a kedvenc helyem.

Itt mindig a harmóniát lelem.

Feltöltődjek újra, elég fél nap.

És kezdődhet ismét a hétköznap.

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 57 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 33 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már közel kétszáz versemet töltöttem fel...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A piros autó

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Falvak, városok című kötetében jelent meg Szentendréről. A piros autó Bozont, a puli megáll az útelágazásnál, hátrafordul és várakozóan néz.

Teljes bejegyzés »

Álarc

Késő őszi délután van, és már alkonyodik, amikor a buszra felszállva helyet foglalok egy idősödő asszony mellett. A jármű szinte teljesen megtelik, mire a busz kihajt

Teljes bejegyzés »