Hozzál még száraz fát!

Gyülekezik minden ivadék és maradék, rokonok. Van aki nagy lendülettel vágódik be, szinte beesik azon a csöpp kapun, mást úgy kell bevontatni a kis kertbe. Szegény Luca néni már reggel háromkor kelt, hogy elérje a járatot ide. Nem volt kedvére való az utazás, de ma jönni kellett. Jobb volna otthon gyomlálni, de ma nem lehet.
A szomszéd faluból megérkezett Zsolt is. Nagydarab, erős földműves ember. Az a fajta Zsolt volt ő, akinek végtelen a türelme, de ha elszakadt nála az a bizonyos cérna, akkor jobb volt, ha mindenki, aki kisebb egy ökörnél, inkább futásnak ered.
-Nem jó – mordul Pista bácsi – nem jó ez a fa. Túl nyers… Nem látod? Tele van vízzel. Nem jó ez.
Zsombor megszeppenve áll mind a nyolc évével Pista bácsi előtt.
– Menjél vissza a farakáshoz, szárazat hozzál! Ami jól ég. Érted? – fogy el Pista bácsi türelme.
Zsombor elszalad a nagy rakás fához. Próbál olyan fát vinni, ami jó. Nézi a nálánál magasabb rakást, ahogy rendezetten borul össze-vissza. Nem tud felmászni a tetejére, mert anya nagyon mérges lenne. Kicsit megpiszkálja, húzogatja a kilógó vékonyabb ágakat, hátha kiesik egy jó darab fa. Nem könnyű, mert ez a szép cipő meg ruha erre nem jó. Így is szorít, viszket, szúr. Szegény gyerek hogy hozzon jó tüzifát? Mi az egyáltalán? Azt tudja, bármelyik fával lehet játszani. Otthon nincs tűz, a falból jön a meleg télen. Aztán néha barátoknál valaki rakott kicsi tüzet, és sütöttek mályvacukrot. Az milyen jó! Édes, folyik, ragad, néha még ki is gyullad!
Elkalandozott gondolataiba bezavar Pista bácsi üvöltése a kert másik végéből:
– Hozod már a fát?!
Zsombi megijed és gyorsan felkapott egy közeli darab fát. Fut vele a bácsihoz.
– Ez nem jó – mondja erőtlen, elcsukló hangon a könnyes szemű Pista bácsi – most már szedd össze magad! Nem vagy már gyerek! Nem látod, hogy ezen a fadarabon zöld levelek vannak? Ez nem jó! Ez nem ég, csak füstöl!
Zsombi most se szólt semmit, csak néz maga elé.
– Hozz rendes fát! Szárazat! Hogy anyád mágjája szépen égjen! Hogy szépen mehessen az övéihez – üvölt tehetetlen fájdalmában Pista bácsi.
Zsombi megy és keres még száraz fát, hogy szépen égjen a máglya.

Schnörch Dániel
Author: Schnörch Dániel

Schnörch Dániel vagyok, Budapesten születtem 1984-ben, ahol a mai napig élek, immár feleségemmel és kisfiammal. Egy multinacionális cégnél dolgozom ügyfélelégedettség területen. Szeretek kertészkedni, amióta lehetéségem van rá. Nyáron szeretek motorozni, pár napos belföldi túrákat csinálni. Szoktam barkácsolni és imádok főzni – egyszóval alkotni. Minden új technológia lenyűgöz, szeretem a különleges megoldásokat, egyedi dolgokat.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »