stílusgyakorlatok (retrospektív kaleidoszkóp)

in memoriam saját magamnak

„érzések zűrzavara” (Stefan Zweig)

 

…” csak úgy élek, vegetálok,

szememen, mint szürke hályog

a szemüveg, min mást sem látok,

csak sötétséget és homályos világosságot.” …

(1973., 17 évesen)

—————–

” Rohanni akarok, mint egy állat! – utánad.

Megfogni, legyőzni, játszani, vetkőzni,

és benned-veled együtt boldogan pihegni.

(Csak úgy.)

(Megpihenni.)”

(1974., 18 évesen)

—————–

…” szeretem, ha a nyitott ajtónak dőlsz,

megtépett hajjal, ruhával,

rád nézek,

és újból elfog a fáradt, de édes vágy.

 

s az ágy!” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” Valami eszmény vagy nekem,

vers védelmező álom,

és olyan furcsa, mikor

élőben is megjelensz.

 

Látod, így vagyok meg olyan jól, nélküled.

Te verses rádfogás” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” egy gondolat hajt engemet,

vágyban, párnák közt kapni meg piheszűz testedet,

harmatos puha est lengje be lelkemet, lelkedet,

harmatos, puha est járja át testemet, testedet.

 

leshesd meg, láthassad azt, amit testem rejt, rejteget,

leshessem, láthassam azt, amit tested rejt, rejteget!” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” és hogy vagyok-e én boldog mackó,

odvas ordas, családját védő nyakas-erős szántóvető,

hagyma-szalonna kereső, jászolt játszó, ostyát evő,

férfi kedvű, csillagnéző, társban magányt kereső?” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” Beborult világom viharos borúval,

féltemben farkas-mezőre tévedek,

két lelkem hogy lábol ki onnan?

 

Vas evő méreg, kegyetlen sav erejével tör rám múltad emléke,

a volt szerelem kígyómarása altatja felejtő szendergésbe

szederjes ajkam meleg leheletét.” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” remek dolog,                                           boldog vagyok,

eszek havat,                                                   iszok vasat

remek dolog,                                                 boldog vagyok,

csak nagyon egyedül vagyok,               csak nagyon boldogtalan vagyok” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” csöndes csókom csobbanó vizicsend,

bálvány-barna, borús-szelíd,

felettem égő égzene zeng,

villámot szóró szív szava hív…

 

… csillám csóvás csikófejeddel

ború-mezőre barangolni kélsz,

érző magányban ízlelem lépkedő

félelem-fájó keserv-derűd!” …

(1975., 19 évesen)

—————–

…” képet loptam szívemből,

ételt kaptam embertől,

ember magom elakadt,

tolvaj szívem megszakadt”

(1975., 19 évesen)

—————–

,,,” Éjszakám derengő felhő, felé száll,

nappalom engedő szellője záporoz,

örülni is tudok.

 

Korlátok sora töri kedvem, gyengeségem

halvány báránymező: igézve terel, s legel,

édes gyapjút hozni mégis képtelen még.

 

Zsindelyes lármával mellettem némaság jár-kel,

utánam lopakodó közöny les,

esőfélő ponyvám elhagytam… – mit tehetnék most?

 

Csira, virágkor, lehetőség vagyok,

mézfolyó semmi, bundás manó,

felsíró miért-nem engem-vitt-fel-a-padlásra,

s ő valahol a ködtávolban fél.

 

Hát szitával szórom a szavakat,

darócba rejtem a magamét!”…

(1975., 19 évesen)

—————–

…” Isten hozott váramban,

bevetetlen ágyamban,

itthon vagyok s ismerős,

férfi vagyok, mese-hős”…

(1975., 19 évesen)

publikálva: „Blogszerzők Antológiája„, 2024.06. hó, Irodalmi Rádió

 

további írásaim: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)