Ketten ültünk a padon,
a magány és én.
Ő ült középen,
én a peremén.
Nem szóltunk egymáshoz,
a magány és én.
Fürkésztük egymást csendesen
a park közepén.
Találkozunk minden nap,
a magány és én.
Várjuk egymást a padon,
a park közepén.
Egy nap elválunk,
a magány és én.
Mással várják egymást
a pad peremén.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Nem… nem sajátíthatom ki. Most értettem meg… Hagynom kell ragyogni… Valódi fénysugárként ölelte magához az életem, pici bolyhokban. Az út pora rám rakódva nem lehetett
Már elengedtem bús terét a szónak, s mint buktatók adnak helyet a bajnak, én úgy adok esélyt a változásnak, a kinyílt szemednek, s szívednek vázat.
Lávafolyam és kék lángok. Pillangók mámoros tánca, vágytól párás, holdfényben fürdő, mesés éjszakán. Ámornak szenvedélyes násza ez: kélyesen vonaglik két test, s a remegő szívek
A pedikűrös dédelgetett kertjében körömvirág nő. Mobilis lelkész elektromos autót vett. Klímabarát lett. Kerítő Kántor szukákkal áll a sarkon. Kutyafuttató. Olasz mamutcég új telephelyet keres.
Nem tudom pontosan Nem tudom pontosan, Hány rímet használtam fel; És nem tudom pontosan, Hány szót gépeltem el. Nem tudom pontosan, Hány versem
Kölcsönkapott szemmel nézel rám, idegen fény ül a szivárványhártyán. Valami rezdül a tekintetben, mint idegen dallam egy ismerős énekben. Rám szárad egy szín, amit nem
3 Responses
„Egy nap elválunk,
a magány és én.
Mással várják egymást
a pad peremén.”
Így legyen!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Egy ideig nem tudtam követni az oldalam, ezért csak most látom a hozzászólását.
Csak annyit tudok mondani: nagyon szépen köszönöm!
Zita
👏, Gábor