Volt egyszer egy csodálatos, napsütötte mező, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, s a világ elé tárták szépségüket.
Itt élt hétpettyes katica is, az aprócska, rendkívül hasznos kisbogár. A rózsa, a bodza és a körömvirág volt számára a legkedvesebb, leveleiken időzött el a legtöbbet, aztán önfeledten játszadozott a mezőn. Perdült- fordult jókedvében.-
Szeretem a csöndet,
szeretem a békét.
Szeretem a zöldet,
s a nyári nap fényét. – dalolta vidáman.
Hatalmas, kövér, sötét felhők gyülekeztek az égen. Hirtelen beborult.
– Jaj, mit tegyek? Hová bújjak? Mindjárt ideérhet egy villám, az nagyon veszélyes. Kedves rózsa, rejts el engem az eső elől!
– Már bezárkóztam.
-Kedves bodza, hadd bújjak el biztonságba az eső elől!
– Már bezárkóztam.
-Kedves körömvirág, segíts rajtam, hadd húzódjak fedezékbe az eső elől!
-Már bezárkóztam.
-Ez nagyon nem szép tőletek! Szívtelenek vagytok. Mindegy, megoldom másképp. Hova bújjak, jaj, hova bújjak? Mit is tanított az anyukám? Már emlékszem.
-Vízvezeték, vízpart, kilátótorony, magasles, ajtó, és az ablak közelébe nem szabad menni. – mondta.
-Fémtárgy se legyen a közelben – intett óvatosságra.
-Erdőben, közvetlen fák alá nem szabad állni, ahogy a nyílt terepen, és a réten se. Elfutni se lehet, mert ha mozogsz, könnyebben elér a villám. A magasságod az, ami számít. Leginkább a legmagasabb pontba csap be elsőként a villám. –tanította.
-Akkor hova bújjak? Épület, vagy jármű, ami biztonságos, az nincs a közelben. – kesergett a kis hétpettyes. Ekkor felvillant egy óriási, forró elektromos szikra, majd zengett az ég, mennydörgött.
-Jaj! Jaj! Jaj! Végem van!
-A fény fogócskázott a hanggal, majd lehagyta, mert az gyorsabb volt. – gondolta magában a kis bogár.
-Mit tegyek? Mit tegyek? – tördelte a kezét kétségbeesetten.
-„Csalánba nem üt a ménkű”, – jutott eszébe egy régi mondás.
-Ezt is mondta az édesanyám. Milyen okos volt! Lábujjhegyen leguggolok, összekuporodok és így várom ki a vihar végét. – Közben eleredt az eső.
-Lehet, hogy odafent kiszakadtak a felhők? Úgy ömlik, zuhog, esik, mintha dézsából öntenék! De jó, hogy a páncélos kabátom megvéd a nyári záportól! –
Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan elvonultak a hatalmas, kövér, sötét fellegek és az eső is elállt. Újra kisütött a nap. Melegével felszárította az esőcseppeket. A rózsa, a bodza és a körömvirág kinyitotta szirmait, a hétpettyesnek is megszáradt a páncélos kabátja.
-Jól vagy? Nem történt bajod? – kérdezte az aggódó rózsa, a bodza és a körömvirág.
-Igen, minden rendben! – mondta szomorúan. – Csalódtam bennetek. –
-Ne haragudj, hogy ilyen meggondolatlanok, undokok voltunk! Bocsánatot kérünk! Tényleg, ne haragudj!
-Semmi baj! Már megtörtént. Borítsunk fátylat a múltra! – válaszolta a hétpettyes megenyhülve.
Valahol a csodálatos, napsütötte mezőn, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, újra ott játszadozott önfeledten, jókedvűen egy kedves kis hétpettyes.-
Szeretem a csöndet,
szeretem a békét.
Szeretem a zöldet,
s a nyári nap fényét. – dalolta vidáman.
Author: Gani Zsuzsa
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak
Egy válasz
Kedves Zsuzsa!
Aranyos ez a meséd. Bizony segíteni kell a bajba jutott társainknak.
Szeretettel: Rita