A hétpettyes katica és a nyári zápor

Volt egyszer egy csodálatos, napsütötte mező, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, s a világ elé tárták szépségüket.

Itt élt hétpettyes katica is, az aprócska, rendkívül hasznos kisbogár. A rózsa, a bodza és a körömvirág volt számára a legkedvesebb, leveleiken időzött el a legtöbbet, aztán önfeledten játszadozott a mezőn. Perdült- fordult jókedvében.-

 

Szeretem a csöndet,

szeretem a békét.

Szeretem a zöldet,

s a nyári nap fényét. – dalolta vidáman.

 

Hatalmas, kövér, sötét felhők gyülekeztek az égen. Hirtelen beborult.

–              Jaj, mit tegyek? Hová bújjak? Mindjárt ideérhet egy villám, az nagyon veszélyes.  Kedves rózsa, rejts el engem az eső elől!

– Már bezárkóztam.

-Kedves bodza, hadd bújjak el biztonságba az eső elől!

– Már bezárkóztam.

-Kedves körömvirág, segíts rajtam, hadd húzódjak fedezékbe az eső elől!

-Már bezárkóztam.

-Ez nagyon nem szép tőletek! Szívtelenek vagytok. Mindegy, megoldom másképp. Hova bújjak, jaj, hova bújjak? Mit is tanított az anyukám? Már emlékszem.

-Vízvezeték, vízpart, kilátótorony, magasles, ajtó, és az ablak közelébe nem szabad menni. – mondta.

-Fémtárgy se legyen a közelben – intett óvatosságra.

-Erdőben, közvetlen fák alá nem szabad állni, ahogy a nyílt terepen, és a réten se. Elfutni se lehet, mert ha mozogsz, könnyebben elér a villám. A magasságod az, ami számít. Leginkább a legmagasabb pontba csap be elsőként a villám. –tanította.

-Akkor hova bújjak? Épület, vagy jármű, ami biztonságos, az nincs a közelben. – kesergett a kis hétpettyes. Ekkor felvillant egy óriási, forró elektromos szikra, majd zengett az ég, mennydörgött.

-Jaj! Jaj! Jaj! Végem van!

-A fény fogócskázott a hanggal, majd lehagyta, mert az gyorsabb volt. – gondolta magában a kis bogár.

-Mit tegyek? Mit tegyek? – tördelte a kezét kétségbeesetten.

-„Csalánba nem üt a ménkű”, – jutott eszébe egy régi mondás.

-Ezt is mondta az édesanyám. Milyen okos volt! Lábujjhegyen leguggolok, összekuporodok és így várom ki a vihar végét. – Közben eleredt az eső.

-Lehet, hogy odafent kiszakadtak a felhők? Úgy ömlik, zuhog, esik, mintha dézsából öntenék! De jó, hogy a páncélos kabátom megvéd a nyári záportól! –

Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan elvonultak a hatalmas, kövér, sötét fellegek és az eső is elállt. Újra kisütött a nap. Melegével felszárította az esőcseppeket. A rózsa, a bodza és a körömvirág kinyitotta szirmait, a hétpettyesnek is megszáradt a páncélos kabátja.

-Jól vagy? Nem történt bajod? – kérdezte az aggódó rózsa, a bodza és a körömvirág.

-Igen, minden rendben! – mondta szomorúan. – Csalódtam bennetek. –

-Ne haragudj, hogy ilyen meggondolatlanok, undokok voltunk! Bocsánatot kérünk! Tényleg, ne haragudj!

-Semmi baj! Már megtörtént. Borítsunk fátylat a múltra! – válaszolta a hétpettyes megenyhülve.

Valahol a csodálatos, napsütötte mezőn, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, újra ott játszadozott önfeledten, jókedvűen egy kedves kis hétpettyes.-

 

Szeretem a csöndet,

szeretem a békét.

Szeretem a zöldet,

s a nyári nap fényét. – dalolta vidáman.

 

 

 

Gani Zsuzsa
Author: Gani Zsuzsa

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Álom

Gonosz varázslat lett úrrá rajtam, hiába mondok szavakat halkan, nem értik mások.   Felfedezetlen világban járok, körbevesz mellvéd, körbevesz árok, nem mozdulhatok.   Ezüstben hullok,

Teljes bejegyzés »

Érzelem nélkül

Hullám nélküli tengeren, a kormányrudat nem merem, megfogni se.   Lőszer nélküli fegyveren, elsütő billentyűt nem lelem, nincs is talán.   Mély völgy nélküli hegyeken,

Teljes bejegyzés »

Árnyék

Romos helyeken, nem mozog az árnyék, bár néha megmozdul, majd soká vár még.   Felméri a helyet, vagy mi jár a fejében. Talán, hogy mit

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Félig ajándék

Mint érett gyümölccsel roskasztott fa ágait, Kitárt karom harminc év súlya húzza lefelé. Sorsom nyújtva felejtette ajándékkal nekem telt markait S te bennük maradtál, félig

Teljes bejegyzés »

Elfelejtett álmok

Edit Szabó : Elfelejtett álmok Rózsaszín szárnyak a felhős égen Mind egy -egy féltő gondolat, Elfelejtett álmok ? Még az is lehet ” Szikrázva szór

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Rodé Klára

Reggel az óceán partján

  Reggel az óceán partján Ma csupán a partot figyeltem, megpróbálom elétek varázsolni a látványt. Tenerifén minden évben valami más vonja magára a figyelmemet. Számomra

Teljes bejegyzés »