A hétpettyes katica és a nyári zápor

Volt egyszer egy csodálatos, napsütötte mező, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, s a világ elé tárták szépségüket.

Itt élt hétpettyes katica is, az aprócska, rendkívül hasznos kisbogár. A rózsa, a bodza és a körömvirág volt számára a legkedvesebb, leveleiken időzött el a legtöbbet, aztán önfeledten játszadozott a mezőn. Perdült- fordult jókedvében.-

 

Szeretem a csöndet,

szeretem a békét.

Szeretem a zöldet,

s a nyári nap fényét. – dalolta vidáman.

 

Hatalmas, kövér, sötét felhők gyülekeztek az égen. Hirtelen beborult.

–              Jaj, mit tegyek? Hová bújjak? Mindjárt ideérhet egy villám, az nagyon veszélyes.  Kedves rózsa, rejts el engem az eső elől!

– Már bezárkóztam.

-Kedves bodza, hadd bújjak el biztonságba az eső elől!

– Már bezárkóztam.

-Kedves körömvirág, segíts rajtam, hadd húzódjak fedezékbe az eső elől!

-Már bezárkóztam.

-Ez nagyon nem szép tőletek! Szívtelenek vagytok. Mindegy, megoldom másképp. Hova bújjak, jaj, hova bújjak? Mit is tanított az anyukám? Már emlékszem.

-Vízvezeték, vízpart, kilátótorony, magasles, ajtó, és az ablak közelébe nem szabad menni. – mondta.

-Fémtárgy se legyen a közelben – intett óvatosságra.

-Erdőben, közvetlen fák alá nem szabad állni, ahogy a nyílt terepen, és a réten se. Elfutni se lehet, mert ha mozogsz, könnyebben elér a villám. A magasságod az, ami számít. Leginkább a legmagasabb pontba csap be elsőként a villám. –tanította.

-Akkor hova bújjak? Épület, vagy jármű, ami biztonságos, az nincs a közelben. – kesergett a kis hétpettyes. Ekkor felvillant egy óriási, forró elektromos szikra, majd zengett az ég, mennydörgött.

-Jaj! Jaj! Jaj! Végem van!

-A fény fogócskázott a hanggal, majd lehagyta, mert az gyorsabb volt. – gondolta magában a kis bogár.

-Mit tegyek? Mit tegyek? – tördelte a kezét kétségbeesetten.

-„Csalánba nem üt a ménkű”, – jutott eszébe egy régi mondás.

-Ezt is mondta az édesanyám. Milyen okos volt! Lábujjhegyen leguggolok, összekuporodok és így várom ki a vihar végét. – Közben eleredt az eső.

-Lehet, hogy odafent kiszakadtak a felhők? Úgy ömlik, zuhog, esik, mintha dézsából öntenék! De jó, hogy a páncélos kabátom megvéd a nyári záportól! –

Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan elvonultak a hatalmas, kövér, sötét fellegek és az eső is elállt. Újra kisütött a nap. Melegével felszárította az esőcseppeket. A rózsa, a bodza és a körömvirág kinyitotta szirmait, a hétpettyesnek is megszáradt a páncélos kabátja.

-Jól vagy? Nem történt bajod? – kérdezte az aggódó rózsa, a bodza és a körömvirág.

-Igen, minden rendben! – mondta szomorúan. – Csalódtam bennetek. –

-Ne haragudj, hogy ilyen meggondolatlanok, undokok voltunk! Bocsánatot kérünk! Tényleg, ne haragudj!

-Semmi baj! Már megtörtént. Borítsunk fátylat a múltra! – válaszolta a hétpettyes megenyhülve.

Valahol a csodálatos, napsütötte mezőn, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, újra ott játszadozott önfeledten, jókedvűen egy kedves kis hétpettyes.-

 

Szeretem a csöndet,

szeretem a békét.

Szeretem a zöldet,

s a nyári nap fényét. – dalolta vidáman.

 

 

 

Gani Zsuzsa
Author: Gani Zsuzsa

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »