egymással világé, nélküle halálé (Örök szerelem)

  "fóliázott történet"

Marguerite & Julien

 

erdőben fa alatt

szomorún dúdoltam,

fiúról, leányról,

ó, két boldogtalan.

 

egymással világé,

nélküle halálé,

ifjú szívük hála

most már csak szabadban.

 

erdőben temették,

barát szólt – de kár volt,

életük szerelem nélkül oly sivár volt,

meghalt hát mindkettő, szeretve anyjától…

 

1973.10.23. (17 évesen)


 

 illusztráció: „Marguerite et Julien”, un inceste intemporel (francetvinfo.fr)

Film: Örök szerelem | ARTMozi.hu

    (filmdráma, 2015.)

 


 

utószó:

ennek az írásnak az eredetije 1973 -ban született, egy akkori, filmklubos élményem alapján („a film története Jean Gruault és François Truffaut 1970-es évekbeli forgatókönyvén alapszik”, s később, 2015 -ben filmesítették meg: Örök szerelem (film, 2015) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu).

annak érdekében, hogy most és itt közölhessem, az utolsó soromban meg kellett egy szót változtatnom, hogy az írás ne essen a fóliatörvény hatálya alá. kényszerűségből megtettem (de nem értek vele egyet).

„O tempora, o mores” (micsoda idők, micsoda erkölcsök…)

majd, boldogabb időkben, próbálkozom újra…

 


 

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »
Prózák
Nyári Tímea

A homály harangja

Io izgatottan várta a születésnapját. Szerencsének érezte magát, hiszen október 31-én született. Mindig mosolyogtatónak találta, hogy az emberek mennyire félnek Halloween éjszakájától. Pedig számára ez

Teljes bejegyzés »