Apa ügynök volt?

Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni.

­ – Kata tudnál még maradni? -­ szólt anya, miközben fáradtan lerogyott az egyik fotelba.- ­ Szeretnék apádról kicsit beszélgetni veled!

­ – Persze, maradj még ­- szólt közbe Laci, a férjem. ­ – Szerintem akár aludj is itt. Rég voltatok már hosszabban együtt.

­ – Igen, ennek én is örülnék – ­ mondta anya.

Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk egymással szemben. Láttam, hogy anya mintha zavarban lenne. Tördelte a kezét és lefelé nézett. Végül elkezdett beszélni.

­- Tudod, szeretnék valamit kérdezni tőled, amit apádtól nem mertem megkérdezni ­ – mondta, miközben kicsit összegömbölyödött a fotelban és a vázában lévő szép nagy orgonacsokrot nézte, amellyel felköszöntöttük.

-­ Mit anya?

­- Szerintem apádnak voltak fura ügyei. Időnként kapott egy telefont, majd utána olyasmit mondott, hogy hirtelen sürgős dolga van. Vissza kellett mennie valamiért a munkahelyére és ilyesmiket mondott magyarázatként. Egyik ilyen alkalom után véletlenül találkoztam a főnökével, akitől gyanútlanul megkérdeztem, hogy megoldódott-e az a probléma, ami miatt Tamásnak be kellett rohannia az este. Értetlenül nézett rám, hogy ő nem tudott ilyesmiről ­ kezdte a beszélgetést anya.

­ – És te mire gondoltál?

­ – Meg kell mondjam, sokáig arra gondoltam, hogy biztosan megcsal. Majd egyik alkalommal én vettem fel a telefont és egy férfihang szólt bele, hogy Tamást kéri. Röviden beszéltek, majd elrohant. Magyarázatként ismét azt mondta, hogy sürgős ügye van. Ettől kezdve sejtettem, hogy nem nő van a dologban ­ folytatta anya.

­- Nem kérdezted meg soha apát? – ­ kérdeztem.

-­ Próbáltam, de mindig hárított. Ugyanakkor nem voltak gyakoriak ezek a dolgok, de visszatérőek.

­ – És tőlem akarod megtudni?

­ – Szerintem te többet tudsz ezekről.

­ – Ezt miből gondolod anya?

­ – Amikor gimnazista korodban kirándulni mentetek és útba ejtettétek a még épülő Paksi Atomerőművet, akkor is több fura telefon volt. Sőt, apáddal kétszer is elmentetek sétálni kettesben, ami nem volt szokásotok sem előtte, sem utána.

­- És arra gondolsz, hogy ez is azon fura ügyek egyike volt? ­ – kérdeztem.

-­ Igen. Arra gondolok, hogy apád ügynök volt. Illetve ez valószínűleg nem a legjobb kifejezés. Szerintem valamivel behálózták, vagy zsarolhatták. De nem mertem tőle megkérdezni. A levéltárba pedig nem akartam elmenni. Gondoltam, egyszer majdcsak kiderül.

­ – Igen, apát behálózták ­ mondtam ki nagy sóhajtozások közt. ­ Ezt úgy nevezték, hogy megnyerték. És igen, nekem akkor elmondta ezt. De a tartójának mindig csak szóban mondott jelentéktelen semmiségeket. Szerintem nem sokra mentek vele.

­ – És mivel indokolták a behálózást?

­ – Elmondta apa, hogy az egyik évben túl kevésnek találták a vállalat nyereségét és sikkasztásra gyanakodtak. Azonban nem találtak semmi erre utaló nyomot. De ettől még fenntartották a gyanút és apát kényszerítették, hogy működjön velük együtt, különben meggyanúsítják, aminek ugye ki tudja mi lehet a vége.

­ – És miért mondta ezt el neked akkor?

­ – Mert akkor én voltam a célpont. Tőlem kértek szívességet ­- mondtam, miközben anya szemébe néztem, aki teljesen ledöbbent ettől.

-­ Tőled? De hát akkor még csak egy tizenhét éves gyereklány voltál ­ – mondta anya, miközben rágyújtott, pedig már leszokott a dohányzásról, de azért még mindig tarott magánál cigarettát. Remegett a keze és a szája széle is. – ­ Azóta is furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehetett akkor. Nem mertem megkérdezni. De most elmondod, ugye?

-­ Hát persze. De ígérd meg, hogy megtartod a titkot! -­ mondtam határozottan.

­ – Hát ennyire titkos még most is? -­ kérdezte döbbent arccal.

-­ Igen. Abszolút titkos. De ne rettenj meg ennyire. Abszolút jó vége lett a dolognak – ­ kezdtem nyugtatni miközben mosolyogtam rá.

– ­ Beszélj már! ­ – sürgetett és már nem döbbent, hanem kíváncsi pillantásokat vetett rám.

­ – Lacival volt kapcsolatos a dolog -­ kezdtem.

-­ Lacival? De hát ő a férjed?

­ – Igen, ezért mondtam, hogy ne izgulj, jó vége lett a dolognak – ­ nyugtattam tovább.

-­ El sem tudom képzelni, hogy került bele Laci bármilyen dologba. Ő a fizikatanárod volt.

-­ Igen. És ő volt az osztályfőnökünk mellett a másik kísérő tanárunk azon a tavaszi osztálykiránduláson.

­ -Emlékszem. Ő intézte el, hogy megnézhessétek a még akkor csak épülő Paksi Atomerőművet. És te teljesen fellelkesülve jöttél onnan haza. Akkor határoztad el, hogy mérnök leszel – ­ mondta anya és látszott rajta, hogy már kezd megnyugodni. ­ – Ja, és mit kértek tőled? Csak nem találkoztál te is apád tartójával, vagy hogy is mondják?

-­ Nem, dehogy találkoztam. Ezzel is apát zsarolták meg. Neki kellett közvetítenie számomra a kérésüket.

­ – Mond már, mi volt az! – ­ lett egyre türelmetlenebb anya.

-­ Hát. El kellett volna Lacit csábítanom, hogy a hotelszobában elhelyezett tükör mögül kompromittáló fotót tudjak készíteni róla ­ nyögtem ki nagy nehezen.

­ -Te jó isten! ­ kiáltott fel anyám. ­ És mit csináltál? Miféle hotelszoba volt az?

­- Szerszárdon aludtunk egy olcsó hotelban, mivel tanítási időben mentünk és akkor ugye nem volt kollégiumi szállás. Lacit abban a szobában szállásolták el, amelyhez tartozó tükör mögött a másik szobában ülve lehet látni, hogy mi történik.

­ – Hát ez tiszta krimi!

­ – Igen, én is így éreztem.

­ – Ezért voltál annyira feszült a kirándulás előtt -­ emlékezett vissza anya.- ­ És szegénykém, még csak nem is beszélhettél róla. Csodálkoztam is, hogy egy kirándulás miatt miért voltál akkor annyira izgatott? És mit akartak megtudni tőle? Miért kellett nekik a kompromittáló fotó?

­- Apuval arra gondoltuk, hogy nyilván az érdekli őket, hogy miként is tudott engedélyt szerezni az Atomerőműbe való látogatáshoz? Vagy esetleg már, mint hallgatót is figyelték? A hallgatók közt is voltak besúgók. Ki tudja? Sosem derült ki. Én erről soha nem beszéltem Lacival. Egyébként akkor arra is gondoltam, hogy el sem megyek a kirándulásra, de apu lebeszélt erről. Valójában annyira vártam.

­- És végül persze elmentél. De mit csináltál? Hogyan oldottad meg a dolgot?

­ -Rengeteget gondolkoztam. Végül azt találtam ki, hogy bemegyek hozzá azzal a mesével, hogy fáj a fejem és adjon valami gyógyszert rá ­ mondtam, miközben én is összegömbölyödtem a fotelban.

-­ És Laci nem csodálkozott azon, hogy tőle kéred, nem pedig az osztályfőnök nőtől?- ­ kérdezte anyám.

-­ De persze, hogy csodálkozott. Erre azt mondtam neki, hogy az ő szobája közelebb volt -­ folytattam a kiránduláson történtek elmesélését.

-­ És mi történt ez után? Végül valóban elcsábítottad? ­-kérdezte izgatottam anyám.

­ -Bementem a szobájába, megálltam a tükör előtt és megnéztem magam. Mondtam is, hogy milyen szép nagy tükör. Ő meg odajött mellém. És akkor hirtelen egy puszit nyomtam az arcára, majd elszaladtam – ­ emlékeztem vissza.

-­ Ezt persze ő nyilván szerelmi vallomásnak vette.

-­ Igen, valószínűleg. És bizonyára én is tetszettem neki. Utána különösen, de azért mégsem feltűnően, kedves volt velem. És hát tudod mi lett a vége. De ugye nem árulod el Lacinak azt, hogy valójában nekem akkor be kellett mennem hozzá. Sőt, ha nincs a kényszerítés, nem is biztos, hogy összejöttünk volna. Bár ki tudja? -­ morfondíroztam magamban.

­- És meg voltak elégedve?

-­ A képpel nem igazán. Hiszen az inkább rám nézve volt kompromittáló, én nyomtam puszit az ő arcára. De azért megszereztem nekik az információt, amire kíváncsiak voltak.

­- Igen? Hogyan?

­- Hazafelé a buszon egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy miként tudta elintézni a látogatást. Mire ő elmondta, hogy egyik professzorának sok tanítványa dolgozik ott és ő segített. Ezt apa elmondta a tartójának. Szerintem kicsit elszégyellték magukat, hogy az ennyire egyszerű és utána nem keresték többet apát.

­- Ti viszont összejöttetek és boldog házasságban éltek.