Sírok, sírok, sírva járok,
könnyűim közt álmot látok.
Álmom, álom, vesztő álom,
szívet kötő láncos járom.
Járom, járom, nehéz sorsok,
lelkem mélyére hatoltok.
Lelkem, lelkem magába zár,
keserédes emlékraktár.
Raktár, raktár minden benne,
elbújtatva mindörökre.
Elbújtatva mindörökre,
megőrízve a szükségre.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Intő szó a Kárpátokból. – Emlékeztető. Őrtüzek égnek a Kárpátok koszorújának ormain, Egy nemzet alszik mélyen, sebezve hantjain. Némán és vakon vergődve a pártoskodás hullámain,
Álruhás bölcsek. Mióta világ a világ, bizony megesik, hogy bohócokból lesznek királyok. Könyörtelen elnyomó, dicső káosz, valóságos, igazi rémálmok. Bizony akad olyan, ki írásra adja
Illúzió Ne nézzen túl mélyen a szemembe. Ez a szoba és az életem is csak füstből font háló. Nem létezünk, csupán valaki álmodik minket. Ha
előbb kívül kifelé, majd egyre beljebb, befelé… az út képzelet, valahová vezet… szinte körbeér, vége nincs, megállok, pihegek kicsit. önmagamban mindig is, belül
A száguldó szerelem Elindultam egyszer egy csodás, szép reggel, mert várt rám a hathúszas. Felléptem rá gyorsan, a szívem megdobbant, mikor egy arc
Vihar közeledik! Beborult! A boltív már nem ragyog! A felhők hömpölyögve összegyűlnek! Teljesen eltakarják a napot, S mint szürke takaró, az ég ránk terül! Vihar
2 Responses
✅ + 👏
Köszönet!