Éliás, tóbiás
Éliás tóbiás egy tál dödölle
Mondd, talán ettél belőle?
Ettünk bizony ötven évig
Ettől van, hogy arcunk fehérlik
Mert kiszívták a vérünket
Megnyomorították életünket
Úgy beásták magukat a földbe
Hogy osztódni kezdett gyökere
Szárba szökkent bűnös múltjuk
Nem feledték régi hatalmuk
Fegyverük lett a demagógia
Feltámadt a gazdasági maffia
Az internetet behálózták
A Krisztus-hitet kiátkozták
Csaknem visszaállt a régi rend
Mire egy keresztény politikus megjelent
Azóta csak a gyűlöletet táplálják
Céljuk, hogya hatalmat visszakaparinsák
Közben sorban születtek vadhajtások
Fegyvertársak, kik lassan lesznek barátok.
Nemsok idő kell, s egymásra találnak
Addig csak gáncsot vetnek a békevágynak
Éliás, tóbiás egy tál dödölle,
Ettél-e belőle
Jól befaltad bendődbe
Tán megindult egy változás
Beérik a békevágy
Ahogy közelít az elnök választás
Érzik, talán beért a változás
Ez maradt a végső remén
Ennek tudata él bennünk.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: