Életünk fáradt léptei…

Életünk fáradt léptei
Megrogynak
A napok súlya alatt
Amelyekből
Éveket szőtt
A vén idő

Fiatal lábunk nyomai
Elébe
Futottak az időnek
Versenyezve
A lehetetlen
Előnyért

Tartotta magát a sok nyom
Azonban
Elemek tiporták el
Besározva
Mert a fiatal láb
Csalóka

Csak addig futhat előre
Ameddig
Kihajszolják belőle
Kényszerrel
Ifjú erejét
Kegyetlen

Aztán eljön a vén idő
Gyötörni
Az elfáradt lépteket
Ellopni
Ami régen volt
De többé már nem lehet

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »