Bódhi*

A legkisebb bódhi az álmok világában élt.

Valós világ volt ez, nem valami káprázat.

Oly csodálattal nézte, ahogy alkotására tekinthet a teremtő elme. Nem elfogódva, mégis mély tisztelettel.

Ezerszer is látta, ahogy a pillangó szárnyát kitárva repül egyik virágról a másikra.

Ilyenkor kibontotta ujjait, ahogy a lótusz szirmait pattintja ki és türelmesen várta, hogy a pillangó rászálljon. Aztán nem moccant többé.

Ilyenkor érezte a tavasz illatát, pedig az álmok világában nincsenek illatok.

Hallotta a szellő suhogását, pedig az álmok világában nincsenek hangok.

Érezte a napfény perzselését, pedig az álmok világában nincs valódi fény.

Egy napon a legkisebb bódhi a valóságban ébredt.

Ahol érezte a tavasz illatát.

Ahol hallotta a szellő suhogását.

Ahol érezte a napfény perzselését.

Ahol volt valódi fény, de nem volt világosság.

A legkisebb bódhi ember volt ebben a valóságban. Az ember is egy csoda ebben a valóságban.

Egy olyan csoda, ami hajlamos pöffeteggé válni: egymás fölé tornyosulni és taposni a Mindent.

A legkisebb bódhi a valóságban:

Látta, ahogy elapadnak a folyók, pedig el kellene érniük az Óceánt.

Látta, ahogy elfogynak az erdők, pedig általuk lélegezhet a Föld.

Látta, ahogy felperzsel mindent a Nap, pedig általa élhet a Minden.

A legkisebb bódhi a rétre ment megnyugodni.

Keresett egy helyet, ami hasonlít az álmok világához.

Kibontotta ujjait, ahogy a lótusz szirmait pattintja ki és türelmesen várta a pillangót.

Aztán látta, ahogy a pillangó szárnyait kitárva repül egyik virágról a másikra.

Aztán pedig a tenyerére szállt. A legkisebb bódhi nem moccant többé.

Érezte a tavasz illatát.

Hallotta a szellő suhogását.

Érezte a napfény perzselését.

A szívében világosság volt.

E pillanatban az álmok világa és a valóság ugyanaz volt.

A legkisebb bódhi egyszerre volt a pillangó,

a suhogó szellő és a tavasz illata,

pedig valójában semmi sem volt.

És a Nap, ezt csodálattal nézte.

* bódhi = tanítvány

Author: Tarrósi Éva

Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.