Itt élünk
Itt élünk századok őta a bércek karjaiban
Itt érezték őseink magukat biztonságban
Vándorlásban elfáradtak,pihenni vágytak
Küszöbükön üldozőik támadására vártak
Csillag jelent meg a megérkezést jerlezve
Az Úr elküldte követét , népét rendbe tegye
S a kereszténység felvétele legyen fegyvere
Megmaradásért szomszédaivak békét hirdesse
Mire megállapodott népét végleg letelepítette
Közben szomszédai dús legelőit megirigyeltre
Kardját, szablyáját életre-halálra élesítette
Előrelátásból szomszéd királylányt feleségül vette
Jöttek a tatárok, jöttek a törökök gyilkos szándékkal
Irtották a magyart romboltak,pusztítottak bősz haraggal
Majd a honi hatalomért egymás nyakának estek
Századok során a szomszédból sokat betelepítettek
Menekülés útját keresve, politikai józanságot vesztve
Az ország kétharmadát lakóival együtt elvesztette
De szívós természete, s keresztény hite talpra állította
Szent István méltó utódát végü hamar megtalálta
Közben kifordult a világ kereke, szinte beleroskadt vele
Nem maradt más, csupán a fohász, az ima segítsége
Ami reményünk maradt egyedül, az Úr segító kegyelme.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
kedves Írótárs,
úgy tűnik, ebben az írásban most nem az elembétékú „dzsender” lét uralomra törésének réme a fő mondanivaló, hanem, hogy „itt élünk” (amúgy mi, az olvasók is).
megtudhatjuk, hogy honfoglaló őseink a nagy „vándorlásban elfáradtak, pihenni vágytak” (és mellesleg, pihenés közben, békességre vágyva, kiirtották, kifosztották és leigázták az addig itt, a Kárpát-medencében tengődő népeket és kultúrákat) – a már akkor is dívó békeszeretet nevében.
de, megtudhatjuk, hogy szerencsére egy Úr elküldte követét (aki, ha a később szentté nyilvánított István királyról van szó, s amúgy tő pogány volt annó, ezért követnek kiváló választás lehetett), s aki, minden érdektől mentesen, csak úgy, szerelemből beházasodott (a már akkor is hanyatló) nyugatba, egyúttal meghágva népe ősi hitét, és a kereszténység önkéntes felvételére kényszerítette tűzel – vassal népét. mert a hit, az hit. bárki bármit is hisz, vagy hitt (mert a hit alighanem nem egy utcán talált valami, ami csak úgy felvehető…).
de ez, sajnos, már akkor sem volt elég. a Karma tanainak megfelelve a jószándék visszájára fordult, s a (más) istenben hívő tatár és török népség „gyilkos szándékkal .. Irtotta a magyart, romboltak, pusztítottak bősz haraggal (lásd még: kölcsön kenyér visszajár; ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát (és úgy ébred fel benne, stb.).
szó esik még az írásban betelepítettekről (mai szóhasználattal: gazdasági migránsok, vagy letelepedési kötvényesek), de nem egészen világos, hogy miért.
No, ez eddig még úgy – ahogy követhető, de az eszmefuttatásban itt egy hatalmas talány következik:
a magyarságot ” keresztény hite talpra állította, Szent István méltó utódát végül hamar megtalálta”!
vajon ki lehet az a múltbéli, vagy aktuálpolitikai személy, aki, hamar megtalálva, Szent István utóda lett, vagy lenne? úgy értve, hogy ki lehet az, akit Magyarország népessége, 9 603 634 fő (KSH 2023.) jelenleg, azaz most (vagy soha) annak tart?
és mit tartalmazhat vajon a fohász (az, ami egyedül maradt)? és vajon mi lesz azokkal, akik nem szoktak fohászkodni, imádkozni, vagy esetleg nem ugyanahhoz, és nem egészen ugyanazért, akihez és amiért a költő maga?
és mi a véleménye minderről a mai magyarországi népesség 41,13 % -ának, azoknak, akik a (KSH 2023. évi népszámlálási adata szerint) semmilyen felekezethez nem tartja magát tartozónak, és akik szintén „itt élünknek” gondolják magukat…
hm?
vagy ez az egész egy egyéni vélemény? mert akkor minden rendben…