Kovács Gergely: Hajrá, Mina!

Sokak számára ismerősen hangozhat a világ egyik nagy igazságát megfogalmazó kis mondásocska: „Ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az minden bizonnyal egy kacsa.”

Valahogy így van ez mifelénk is.

Áll a mi udvarunkon egy jókora tujafa, akkora, hogy bőven felér a felső szintünk erkélye fölé. Innen nyílik a bejárati ajtónk, és indul lefelé a lépcsősorunk. Könnyen kikövetkeztethető, hogy akkor a tujafa legágasbogasabb része pont a bejárati ajtóval szemben burjánzik, a vékonyka ágak alig néhány karnyújtásnyi távolságra vannak az erkélytől.

Bár nem vagyok egy nagy tujafarajongó, nekem annyira nem szép, mégis, idén nyáron, és különösen az elmúlt pár napban a fenti kis mondás különböző analóg értelmezései komoly jelentőségre tettek szert nálam. Nagyjából az alábbiak szerint:

      Ha egy fán oda nem tartozó – ez alatt értve, hogy nem a fa természetes nyúlványaként eredő, folytatódó – gallycsomó van, akkor az minden bizonnyal nem a tuja újabb burjánzása.

      Ha valami szürke, repül, és huhogó hangot ad, akkor az minden bizonnyal egy bagoly galamb.

      Ha valami szürke, repül, huhogó hangot ad, és a gallycsomón ül, akkor a gallycsomó minden bizonnyal egy fészek.

      Ha valami szürke, repül, huhogó hangot ad, de éppen nem ül a gallycsomón, én viszont addig-addig ágaskodom, amíg éppen csak oda nem látok, és a gallycsomóban van két valami, mindkettő fehér, és az alig kilátszó részeik oválisnak tűnnek, akkor…

…te jó ég! Minden bizonnyal galambköltőhely lettünk!

Ha jól gondolom, idén már nem is először. Mert nem ez az első eset, megtörtént néhány hete is, csak akkor még nem esett le, hogy költ, pedig szegény huhogó már akkor is ott gubbasztott szélben, esőben, viharban. Még akkor is kitartott, amikor a szél annyira kilengette az ágat, amelyen a gallycsomó felhalmozásra került, hogy szegény alig bírt már csimpaszkodni, és ha egy madár kaphat hányingert, akkor neki biztosan legalább három inger összejött a húzósabb napokon. És a félig hullaként, 37 fokos melegben munkából hazatántorgó idiótának (nekem) még akkor sem esik le, amikor összetört tojáshéjnak látszó tárgyakat talál a fa alatt. Mert aki madarat lát egy fészekben kotlani, később tojáshéjnak látszó tárgyakat talál a fa alatt, és ebből még mindig nem képes a következtetést levonni, az minden bizonnyal…

… egy marha.

Mostanra leesett. Visszagondolva az első alkalomra, legnagyobb bánatomra nemcsak nekem esett le a dolog, hanem akkor más is leeshetett a fáról, mert fiókákkal nem találkoztam, trutyival az erkélyen viszont igen. A körülírást most mellőzve, de a mondásocska igazságát továbbra is elismerve: minden bizonnyal egy macskáéval.

Ha valami szürke, repül, és huhogó hangot ad, akkor az minden bizonnyal egy bagoly galamb balkáni gerle.

Arra viszont már az első fészkelés alkalmával rájöttem, hogy mivel a tuja egyértelműen a kerítésünkön belül nő, ezért a rajta fészkelő madár jogilag belterületi galambnak minősül, így az én kizárólagos jogom nevet adni neki. Én pedig éltem ezzel a jogommal. Így lett a nálunk fészkelő galamb neve Mina. Már az első alkalommal is, nem csak most. Mert reménykedem abban, hogy Mina tért vissza, és nem egy másik madár költözött be a fészekbe. Persze ez utóbbinak is örülnék, de az igazi az lenne, ha lenne egy saját, jogilag belterületinek minősülő galambom. És bár tökhülye vagyok a madarak viselkedéstanához, sokkal inkább el tudom képzelni, hogy Mina visszatérő galamb, egy új madár érkezése ugyanabba a fészekbe nekem, a laikusnak, nem hangzik etológiailag biologikusnak.

Persze a blogger az a fajta majom, aki – mielőtt közzéteszi a hülyeségét – legalább utánaolvas egy kicsit a témának, nehogy tényleg hülyeség legyen, amit közzétesz. Különösen akkor, ha olyan témát választ, amelyhez valóban tényleg tökhülye. A net meg ott van, és forrás van bőven.

Felmerült tehát két komoly probléma:

      1. A galamb balkáni gerle esetében nemcsak a nőstény, hanem a hím is kotlik, és nyíltan megvallom az őszintét, valójában halovány lila lövésem sincs, hogy melyiket is neveztem el (női névvel).

      2. Ha most egy másik pár fészkel a tujánkon, akkor halovány lila lövésem sincs, hogy vajon összesen hány madarat neveztem már el (ugyanazzal a névvel).

A fentiek alapján, hogy őszinte legyek, elképesztően izgi, hogy gőzöm sincs arról, vajon a tojót vagy a hímet neveztem-e el csajnévvel, az meg még izgibb, hogy gőzöm sincs arról, hogy ugyanazt a (két) madarat neveztem-e el, mint amelyik kettőt korábban elneveztem. Vagy már akkor is összekevertem a tojót a hímmel, mikor még másik két madár költött itt, azaz összesen már négy madarat neveztem el ugyanúgy, abból kettőt a nemét tekintve teljesen rosszul. Ráadásul azt is figyelembe kell vennem, hogy alapból keverem a gerlét a galambbal, és ha a Mina nálam alapvetően galambnév, akkor már biztos, hogy négy madarat neveztem el rosszul, gerlenevem pedig egyáltalán nincs. Tekintettel arra, hogy mire kitalálok egy normális gerlenevet, addigra kikelnek a fiókák, maradok inkább annál a verziónál, hogy mivel a nálunk fészkelő madár szürke, repül, és huhogó hangot ad, ezért minden bizonnyal galamb, és feladom, hogy megkülönböztessem a csajt a pasitól. Így már sokkal könnyebben drukkolhatok, és gerlenévre sincs szükség. És én drukkolok is. Hajrá, Mina!

Gödöllő, 2024. augusztus 28.

Utóiratok:

1. Mivel nem vagyok egy nagy tujafarajongó, ezért nekem aztán nyolc, hogy hány madár és mit csinál rajta, felőlem annyian és annyi fészket raknak, amennyit csak akarnak. Welcome! Bár nem tudom, hogy a galambra gerlére ez mennyire áll, de mondjuk ki őszintén, az ember sok másik élőlény életterét elveszi, szűkíti, ezért az állat oda megy, ahová tud. Például az ember közelségébe. Látom, hogy rajtam tartja a szemét, amint passzívan figyelem, ahogyan érvényt szerez a biológia törvényszerűségeinek. Én meg csak kívülállóként, kíváncsian figyelek, és drukkolok.

2. A fellelhető források alapján a bevezető idézet James Whitcomb Riley amerikai író, költő tollából származik, eredeti formájában: „When I see a bird that walks like a duck and swims like a duck and quacks like a duck, I call that bird a duck.”

Author: Kovács Gergely

Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...