Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Az élet igazságtalanságok sora, A kérdés, hogyan reagálunk a rosszra. Elfogadjuk, belenyugszunk, vagy kesergünk, Vagy felvesszük a kesztyűt s csatába megyünk. A világ
Rózsa Iván: Lebegés Tisztán, érdek nélkül szeretni: igaz érzés. Hozzásimulni, szerelemből szeretkezni: igaz érzék. E zavaros, felfordult világban embernek maradni: igaz érték. Mindhármat magadban megőrizni:
Rózsa Iván: Szentjánosbogárka A Földön itt-ott pislákol még valahol egy kis szeretet; Éjszaka fénylik, mint valami holdkóros szentjánosbogárka. Szégyelli magát, pedig az emberiség szenvedett már
Rózsa Iván: Szakállas ősz (öt haiku) elmúlik a nyár mint utána az ősz is – semmi közeleg tarka lombok közt feleded nyár varázsát – majd
Rózsa Iván: Hatalom Szeretem az államférfiakat, de a politikusokat nem. Szeretem az orvosokat, de a népesség-szabályozókat nem. Szeretem az újságírókat, de a bértollnokokat nem. Szeretem
Rózsa Iván: Korán… „A mosónők korán halnak.” Ahogy általában a költők is… A pékek és a kutyáikat sétáltatók viszont korán kelnek; míg a buliból jött
