Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Suttogó szerelem Lépteim nyomában a halk, langyos esti szél követ engem, és megtalál egy csodálatos fényt. A sétány minden szegletében suttog a
Adorjányi Erzsébet Idősek világnapja alkalmából Csak figyellek titeket. Őszbe borult hajatok, akár a téli évszak, fehérbe fordult át, Látom arcotoknak egy mosoly felett beráncolt homlokát.
Éltető Életem, Káprázatos Kincsem; Gyönyörű neved napján, Isten éltessen! Szép szemed rám ragyog, Általa lelkemet ringatod. A mával együtt élem A gyönyörű holnapot. Szeretetem Rád
Jegesmedve nem didereg, Szereti ő a zord telet. Rajta vastag fehér bunda Készítette fel a hóra. Sarki nyúl se fázik nagyon Ugrik nagyot a friss
Az októberi nap halványan pislákolt a kopaszodó fák lombjai között. Esőillat járta át a városka poros utcáit. Régóta nem esett már, így az ott élők
Felfalta a sötét Nap a fényes éjjelt, Árva maradt Ő, a sivár ég alatt, A puszta égbolt már mély magányt érlelt, Lakomájából nem maradt meg
