Most még csak úgy bújik hozzád
És kérlel, mondj neki mesét
Most még ha baj van, nem kell más
Hiszen anya mindenhez ért.
Érted kiállt, ha bármi fáj
Tőled esik jól ölelés
Neked suttogja el titkát:
Mit szeretne, vagy mitől fél.
Még vágyik a mosolyodra
Szomjazza az elismerést
S utánozza kicsi karja
Mit tőled látott az imént.
Ragadd meg e mozzanatot
Mindenre hűn emlékezzél
Ha eljön a lázadó kor,
S belőled már végképp nem kér.
Öleld addig, s mesélj mesét
Mert mindez oly gyönyörű szép
Köréd fonva kicsi kezét
Érzed, hogy a szíve tiéd.
Ültök csak összefonódva
S mint láthatalan kötelék
Ül köztetek a szeretet,
Mely kimondatlanul is szép.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Nagyon szép.