Ha falevelet hord a szél,
S hajamra hull hideg eső,
én nem bújok el, hadd essen.
Teljen hát így a bús idő.
Ha köd gomolyog, puha, fehér,
s kristálycsillagok szállnak szemembe,
én tágra nyitom holt szememet,
férjen bele a mélykék este.
Ha eljön az éj és csendes lesz minden
és a napból semmi sem maradt,
én lélegzem, karjaim kitárom,
hisz érkezel: Drága Pillanat.
Ha átölel majd a láthatatlan
és eggyé válik száz aprócska rész,
én átolvadok e drága fénybe,
míg édes tekinteted igéz…
![Törteli Tücsök](https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2024/09/tortelitucsok-96x96.jpg)
Author: Törteli Tücsök
Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...