Mint régi, meg kopott köntösöm,
Úgy húzom magamra ismét csalfa,
Szélhámos szerelmed,
Foltos, kopott, csenevész,
De akárhogy is még mindig az enyém,
S mi az enyém, úgy az tiéd is,
Együtt hordjuk, szenvedjük,
Bánatunk, s örömünk,
Meg kopott, meg szürkült,
Csalfa kis szerelmünk…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
