Azt hittem szerettem,
De úgy látszik tévedtem,
Becsapott a szemem,
Becsapott a szívem,
Az elmémre köd borult,
Még őt magasztaltam,
De talpam alatt ingovány,
Egy mocsárba lépve jártam,
Szivárványnak hittem a füstöt
s ködöt,
De bánatot hordoz a remény,
Mit az élet elém lökdösött,
Kapaszkodtam egy képbe,
Egy öntelt, hiú reménybe,
A csodát vártam ott,
Hol a hitem csak nyomorgott,
Bolond voltam, de talán boldog,
A semmit fogta kezem,
Még a tiéddel az enyémet tartod.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
