Bál-na-Pál-ma

🌴🐋🌊🥰

 

Azt mondta egyszer a bálna,
Nézzétek csak, itt egy pálma!
Teher alatt nő a pálma,
Ez a pálma régi álma.
Teher alatt álldogálna,
Míg az nehézzé nem válna.
S arra úszna épp a bálna,
Nagy fejével neki állna,
Míg a teher le nem válna.
És a pálma így felállna,
Nem volna már terhe álma,
Csak úgy szépen álldogálna.
A bálna meg elúszkálna,
S nagyot nyújtózna a pálma!

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyári emlék

Egy megfakult fénykép  Egy elsárgult levél  Egy tengerkék szempár  Egy sóhaj  Egy régi nyári emlék    Egy lány    Te egykori Kedves,  Most, mikor nézem a képed,  szememben sötét

Teljes bejegyzés »

Ím, végül…

Ím, végül sorsom elért,  magamra maradtam:  Egyedül, magam vagyok.  egyszál gyertyaként mégis lobogok.    Lángom szemben a zúgó széllel,  ezernyi veszéllyel,  tudom gyenge, erőtlen.  Csak

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébredés

Nyolc óra van reggel.  Épp most ébredtem.  Még álmosan nyitom ki szemem.  Még félig kábán, nyúl ki kezem,  magam mellé az ágyon,  de a hely üres,  

Teljes bejegyzés »

Aki a szarkákat itatta

Pál (fiatalon Pali) egy átlagos, kedves, nem túl okos, de nem is túl buta fiatal volt, falujában azt egyetlen szőke hajú. Születésekor a rokonság a

Teljes bejegyzés »

Mi maradtunk egymásnak

Mi maradtunk egymásnak   Suhanó pillanatban, Álomban és valóságban; Izzó délutánban, És hideg éjszakában. Az élet sűrűjében, Elveszve szomorúan; Mosollyal szemedbe nézni, Szerelmesen boldogan. Régen

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Elfelejtettük

Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,

Teljes bejegyzés »