Ha egyszer majd elillan a lelkem,
Itt hagyva a nyers, anyagból szőtt létet,
Ki fest rám emlékből szőtt ruhát,
Amely tovább őrzi ezt az elszállt éltet? Lesz vajon, ki rámveti ezt a színes ruhát,
Amin a sors otthagyta annyi tarka nyomát,
Hogy elmesélje, ki voltam, míg éltem,
Vagy azt, amit talán tudni véltem
Erről a világ nevű zajos forgatagról,
Amit a végén belém vésett az aggkor?
Fekete hajamból kilesnek már fehér fércek,
Amit ráfestettek a messzeszállt évek.
Tudom, lelkükbe zárva ketten is őrzik,
Mint kedves emléket, érző szívben féltik.
Csak csendben, halkan, más majd senki se hallja,
Csak majd ők ébrednek egy féltett kis zajra,
Mit felidéz egy régi kép, kedves dallam
S akkor ott leszek egy képben, szálló dalban,
Ott leszek bennük egy régi mozdulatban,
Mert bennük él tovább, aki egykor voltam,
Úgy, ahogy egyszer én is magamban láttam,
Mikor fogtam apámhoz hasonló kézzel
S vigyázva, szememmel kísérve néztem, hogy
Fiam és lányom az élet útján lépdel.
És ha egyszer tőlük majd végleg elmegyek,
Szívükben egy dobbanás, fülükben egy hang leszek!
2024. 09. 22.
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.
2 Responses
👏 + 🤝, Gábor
🙏🤗