Mi nem vagyunk átlagos pár,
(Még) nem tudunk kéz a kézben járni.
Ezért minden holdkor, alvásnál
Megfogod a kezem,
Hogy együtt menjünk álmodni.
Te nem is tudod milyen fontos nekem,
Hogy még mindig itt vagy
És minden éjjel átölelsz!
Alig ismersz,
Mégis, mintha
Lelkünk eddig is egymásé lett volna.
Lehet, hogy már ezer éve enyém
Sebes szívem választottja,
Ki most is számomra a remény.
Lehet, már évek óta támasztotta
A bennem omladozó falat,
Akárcsak egy támpillér.
Összeszedted a cserepeket,
Szilánkokra tört darabjaim.
Lehet, te már egy évezrede
Ismered gondjaim,
De hadd mondjak most én valamit;
Még csak majd’ egy esztendeje!
2024. 09. 27. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.
Egy válasz
„Te nem is tudod milyen fontos nekem,
Hogy még mindig itt vagy
És minden éjjel átölelsz!”
Boldog érzés lehet.
Szeretettel: Rita