Évezredes emlékeztető

Mi nem vagyunk átlagos pár,

(Még) nem tudunk kéz a kézben járni.

Ezért minden holdkor, alvásnál

Megfogod a kezem,

Hogy együtt menjünk álmodni.

 

Te nem is tudod milyen fontos nekem,

Hogy még mindig itt vagy

És minden éjjel átölelsz!

Alig ismersz,

Mégis, mintha

Lelkünk eddig is egymásé lett volna.

 

Lehet, hogy már ezer éve enyém

Sebes szívem választottja,

Ki most is számomra a remény.

Lehet, már évek óta támasztotta

A bennem omladozó falat,

Akárcsak egy támpillér.

 

Összeszedted a cserepeket,

Szilánkokra tört darabjaim.

Lehet, te már egy évezrede

Ismered gondjaim,

De hadd mondjak most én valamit;

Még csak majd’ egy esztendeje!

2024. 09. 27. – B. R. M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina vagyok, költő és író, Busa Regina Mária néven publikálok. Főként a költészet világában mozgok, de a prózaírás is közel áll hozzám. Munkáim középpontjában a szerelem áll – annak sokszínűsége, mélysége és árnyalatai. Hiszem, hogy ez az érzés az emberi lélek egyik legmeghatározóbb tapasztalata, ezért verseim és írásaim főként ezt a témát járják körül, de munkáim között találhatóak gyerekeknek szánt írások, humoros rövidprózák vagy a hétköznapokból merített versek is. Az irodalmi életben keresem a helyem, és nagy álmom, hogy egyszer egy saját kötetben is megjelenhessenek műveim.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Igen, de még mennyire! Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mégis mekkora erőt ad nekem, hogy van egy férfi, aki minden nehézség ellenére még mindig kitart mellettem. 😊 Örülök, hogy tetszett a munkám.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »