Most könnyem csordogál csendben,
folydogál, majd le is cseppen.
Mondják, hogy a szemem száraz,
miközben a könny eláraszt.
Ki érti ezt? – nem tudhatom,
bajom nem orvosolhatom.
Öregszik a szemem, érzem,
jobb ha ezzel be is érem.
Az idő oly gyorsan halad,
néhány szép emlék még marad.
Ha a szem a lélek tükre,
tán nem lehetek rá büszke?
Ki néz bele könnyes szembe,
s vajon mit láthat meg benne?
A lélek tükre lehet szép,
ha a fáradt szem könnyben ég.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.
