Miért nem ér hozzá?
Őszi esszé
Aktualitása : A teremtés hete 2024-ben szeptember 29-október 6 között
Michelangelo freskóját, a Sixtus-kápolna központi témáját, az ember teremtését szemlélem. Egyetlen részletét. A kérdés, csak az a bizonyos kérdés! Miért nem ér hozzá a teremtő az eszmélkedéséből ébredező teremtményéhez? Ádám keze ernyedten csüng, centiméterekben kifejezhető távolságban a felé határozottan és egyenesen irányulóétól. Képmására formáltan. Adott életerőt, kompetenciákat az anyagba, lelket neki, mozdul, él. Szeme nyitott és az alkotójára figyel Megállított mozgássor, amely időben ezredmásodpercnyi. Noha elfogadni értelemmel a teremtést, a teremtett világegyetemet, a földet roppant nehéz. Érzelemmel, szívvel befogadni, hittel is hinni teljesen személyes ügye mindenkinek. Szabad akaratunk van ezen a területen kószálva. Még a hívő lelkületűeknek sem könnyű, mert szüntelen kötéltáncos vagyok magam is. A szerkezetet működtető törvényeket, az istenit bele teremtette, készen van.
Talán benne marad addig, amíg a teremtménye nem tudja, nem akarja önmagától és önmagából ezt a részt kifejleszteni? Megmutatni? Addig nem lesz meg a Harmónia-program teremtő és a teremtménye között? Az ember teremtésének műve még nem fejeződött be? Nem teljesedett be? Hiszen az evolúció is változott, alakult, fejlődött évmilliók során, a törvényszerűségek működése által. Az emberi fajé is. Különböző erő-korszakokon át haladt, és halad ma is. Egy felfelé mozgó spirálban, egyre magasabbra, Voltak, vannak, lesznek is még szakaszai. Varációk. Kihalással. Új fajokkal, újabbnál újabb értékek születésével. Egy zeneművet sem változtatja meg a fő-téma variálása, nem teheti tönkre, mert vissza kell térnie. A variáció nem mellőzhető, mert általa halad a mű az alkotó által belekomponált, előhozható, rejtett lehetőségekkel a be- és a kiteljesedése felé.
A Mindenségben, az Univerzumban is így van. Az emberi evolúció sem lehet kivétel . A gének, DNS. Örökítve tovább a belekomponált isteniből is. Mai világunk az Értelem, a tudományos megismerés erő-korszaka. Élvezhetjük a technikai, műszaki, tudományos megismerések, a civilizáció elmecsodáinak előnyeit. Anyagi-értelmi világot létrehozva ezredévek alatt. Ezt éljük.
Nem mindig volt így. Az értelemnek még nem volt korábban ennyire túldimenzionált és az egyéni felhasználójának szinte korlátozhatatlanná is váló lehetőségekkel rendelkező korszaka. Mesterséges intelligencia. Volt más. Vitális, amikor a lét-és a fajfenntartás erőkorszakát kellett élni. Amelyben a legfontosabb volt túlélést, fennmaradást biztosító kompetenciák birtoklása. Továbbadása a következő, változó korszakba, amelyekben újra változnak, ismét tovább öröklődnek.
Michelangelo nem egy neandervölgyi emberalakot festett meg. Sem az emberi evolúció bármely más, a tudománynak köszönhetően ismert ősi-korai variánsát. Michelangelo században más erőkorszak volt. Amelyben a fizikai-testi-az alkati tökéletességgel együtt a lelki erő-a hit erőkorszaka is dominált. Ezek birtoklása lett az újabb variáció. A szükséges kompetencia a megmaradás és a fejlődés miatt. Ábrázolt Ádámjának az alakja atletikus. Duzzad a testi erőtől, nemes arccal, alkattal, tökéletessé formált ember. Közelről láthatom a kezét a kiemelt kép részletén. Ugyanolyan szép alakú, mint a teremtőjéé. Hasonlít hozzá. Tehát ez egy teremtő emberi kéz. Csak az az icipici távolság! Az az űr ott a képen!
A 21. században már összeérne? Az evolúciónk nem ért még véget. Vannak ma is, és lesznek még erőkorszakok. Erre lett teremtve az ember. Adományokkal felruházva, működőképessé, teremtővé téve. Ez az isteni része. Nincs még végünk. A harmónia-program sem teljesedett be. Századunk erő-korszakában már túlhaladott lett a génsebészet, nemcsak a neve, hanem a neme is megválasztható a születendő utódnak. Beleavatkozhatnak a mesterséges fogantatásba. A méhen belüli élet orvosi-tudományos-életmentő manipulálása is lehetséges.
Az elme erőkorszakában vagyunk, ezzel párhuzamosan mégis keresünk újabbakat a ragyogó kompetenciák mellé.
A lelki-spirituális-a hit újabb erő-korszakára készülve. Szükség van rá. Micheangelo századát is túllépően, mert felfelé haladó spriálban vagyunk. Soha nem volt még ekkora érdeklődés és igény, kereslet, és azt kielégító kínálat lélekszakértők, gyógyászok, terapeuták iránt. Az emberek kieresztik nyúlványaikat: a kezüket, lelküket, értelmüket, a szívüket erre a magasabb szintre is. Önismeret, önelfogadás, életirányítás után. Külső, valami felső után kapva, segítségre lelni, nyitásra való vággyal. Érteni akarja ebben az elmecsodás erőkorszakban a saját belső erejét, hogy annak önfejlesztő, kibontakoztatható lehetőségeit is megteremtse. Szeretni akar. Önmagá először..Akkor tud majd másokat is. Ez az emberi érték már nem tartozik az első öt, legfontosabb kompetenciába. Mentális erőkorszakra akarna jó előre felkészülni. Mert az előző erőkorszakokban elvesztette a ’gyermeki nagy hitet’. Hiányolja. Tudni kívánja az értelmével is a saját lelkierejét. Az érzelmi, a mentális erőforrásokat. Amelyeket háttérbe szorított az értelmi erőkorszak, mert a roppant tudás és ismeretanyag elnyomta. vagy kétségbevonta, naivitásnak, gyengeségnek, sebezhetőségnek vélte. Féltve ettől az erőkorszak emberét. Elfelejtődött. Megkeményedett, bezárult a nyitott szív. Ha a súgólyukból szólt is hozzá egy hang, nem halotta meg, mert hátrányos, visszahúzó. Az elsődleges kompetenciák energiáit elveszítheti.
Hazudnak-aztán rájött, neki is. Nem szerette önmagát, nem fogadta el a saját testképét- mások is elutasítják. Nem szeretik. Csalnak, manipulálnak, megtévesztenek-őt is becsapták, megcsalták, félrevezették. Algoritmusok segítik a szerelem, a szeretet racionális megvalósításában, a pár és a társ választásában. A szív, a lélek az értelmi erőkorszak falai között maradt, zárva és csendben. Erőtlenné válik minden, amit nem használnak. De követeli a jogait. Gyógyító, tanácsadó könyveket keres, lelki segélyvonalakat hív, terapeutákat, spiritisztákat látogat, ezotéria felé is érdeklődik. Belép a templomokba. Bontaná a belső falait, mert újakat akar építeni, erős lelket teremteni önmagában, önmagától.
A teremtés nem fejeződött be, az ernyedt kéztartás még marad, mert ezek nélkül is megy minden rendben tovább.. Lehet élni értelmesen, boldogan, elégedetten, okosan. teremtett nagyszerű feltételeket, működő a megmaradás, a haladás. Kísérletezik virtuális világ alkotásával. Ahol avatar formációt ölthet. Ott kiélheti a hiányzó önmagát. Hosszú erőkorszakok lehetnek még. A teremtés még nem fejeződött be az anyagi világban sem, az univerzumban, az isteni képmású emberben sem. A század erőkorszaka bizalmatlan a hit igazságaival szemben, Ady Endre sorai aktuálisak:’hiszek hitetlenül istenben.’
Albert Einstein meg volt győződve arról, hogy volt kezdet. „Szeretném megtudni, hogyan.” Ő nem vallotta, hogy hinne teremtőben, inkább „érzésről, mint személyről” beszélt, a „hatalmas összekötő elemről”, az „abszolútról” vagyis a természet sajátosságairól. A személytelen okról. Ezt megértjük. „isten túl van minden beszéden.”-vallotta Aquinói Szent Tamás is.
Ezek a sorok itt nem mások, mint emberi okoskodások egy csodálatos művész rendkívüli alkotásának egyetlen kicsi részletére figyelve. Egy műelemezgető amatőr elmélkedése, laikus hívő gondolatsora. Ami szerint a teremtés nem fejeződhetett még be. Egyszerű módon fogalmazva: úgy, mint egy város építése. Amíg van benne élet, addig építik, mert bontanak, falak emelkednek, utak, újak, ám folyton karbantartanak, alakítanak.
De lehet okoskodni a kövekről, falakról, anyagról. Tégláról, betonról, bár az is összetett feladat. Mennyivel nehezebben megy ez, ha valamiről, valakiről próbáljuk megtenni. Ami a művészet témáját adja. Micheangelo freskójáról. A teremtőről és teremtményéről. Ő ábrázolta azt, ami a XV. század erőkorszakában megszabott mindennek szerepet, értelmet. Az egész mű az tökéletes terv. Ezt a civilizációnk, a teremtőéhez hasonlító emberi kézzel, a megtett úttal igazolja. Ám még nem teljesedett be. Nem azért, mer rosszul sikerült.
Ajánlott link a téma iránt érdeklődőknek.
http://teremtesunnepe.hu/?q=node/7
Author: Fodor Ágnes
A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...
Egy válasz
Érdekes elmélkedés volt egy festmény egyetlen részletéről. Hogy miért nem ér össze a Teremtő keze az emberével azt az alkotója tudná megmondani. Isten keze nem lehet ernyedt és erőtlen, hiszen, aki világot teremt, az nem gyenge. Aki gyenge, az az ember, aki nem akarja megfogni Isten kezét, tehát szerintem fordítva van. Isten nem elérhetetlen, de mivel szabad akaratot adott az embernek, nem is erőszakos vele szemben. Az ajót előtt áll és zörget, aki beengedi azzal él. Nem töri rá az ajtót, csak kopogtat. Ami a fejlődést illeti, azzal kapcsolatban is vannak fenttartásaim. Rengeteg a gyógyíthatatlan beteg, ha ilyen fejlett a génsebészet, akkor miért nem segítenek azokon, akik hibás génnel születtek, ami miatt nem lehet teljes, tartalmas az életük, sőt nagy részük rászorulóként éli az egész életét? Igen, képes az ember nőből férfit, férfiből nőt tud „csinálni”, de valójában egy torzót alkot, egy szaporodásra képtelen „mű” embert. Az ember nem tanult a háborúkból sem, most is számtalan helyen dúlnak és veszélyeztetik az élő világot, többek között az embert magát is. Voltak már fejlettebb társadalmak, melyek eltűntek, ahogy ez is el fog tűnni és kezdődik minden előlről, mint egy körforgás, mert az ember isten akar lenni, de nem képes rá, ezért rengeteget árt. Az empátia, a szeretet, szerelem, becsület devalválódott, minden a technika és a pénz, haszon, hatalom körül forog, ez okozza az ember vesztét. Az embernek nem csak esze, hanem szíve és lelke is van és ha a két utóbbit nem használja, akkor olyan, mint egy mesterséges intelligencia. Valójában a halál időszakát éljük. Nem kell a gyermek, fertőzéseket szabadítanak ránk, melyek biológiaiak és szellemiek egyaránt. Nem gyógyítják meg a betegeket, mert vagy nem tudják, vagy nem akarják, nyilván a háborúból nagyobb a haszon, mint abból, hogy egy génhibás ember meggyógyuljon. Rengeteg az életunt, depressziós, magányos, társtalan ember. Igen, talán a legtöbb ember ilyennek gondolja Istent, hogy erőtlen és nem akarja megfogni a kezét, azonban ez sem logikailag, sem vallásilag nem állja meg a helyét. Michelangelo nagy tehetséget kapott, kiváló műveket alkotott, de hogy mit, miként és hogyan ábrázolt az nem jelenti azt, hogy az ő látása az abszolut igazság, annyit jelent csupán, hogy ez az ő látásmódja.
Szeretettel: Rita