Vakációra indulni
Oly nagy öröm, s csoda!
Csak egy dolog a probléma:
Mikor érünk oda?
Akár el is aludhatnék,
Elringat a Skoda,
De nem jön álom szememre,
Mikor érünk oda?
Ott fut egy nyúl! Ott meg egy őz!
Ott egy tehéncsorda…
Nézelődni már unalmas,
Mikor érünk oda?
Az uzsonnát mind megettem,
Kárpiton a nyoma,
Üdítőből kifolyt pár csepp,
Mikor érünk oda?
Eltelt már egy csomó idő,
Nem leszünk ott soha.
Egyhelyben ülök régóta,
Mikor érünk oda?
UNO kártyák szétterítve,
Húzz új lapot, nosza!
Lement már vagy három játék,
Mikor érünk oda?
A színezőt lapozgatom,
Ceruza marokba,
Kipingálok néhány oldalt,
Mikor érünk oda?
Előkerült egy kis nasi,
Minden csupa morzsa,
Olyan hamar el tud fogyni,
Mikor érünk oda?
Hadihajó, sellő, cica,
Uncsi a barkochba,
Nem tudok újra gondolni,
Mikor érünk oda?
Anya már a haját tépi,
Nemtom’ mi az oka.
Ő nem unja úgy az utat,
Mikor érünk oda?
Kopik a sok kilométer
Az idő száll tova…
De jaj! Még csak húsz perc telt el.
Mikor érünk oda?
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
2 Responses
Remekül érzékeltetted a türelmetlenséget. Biztosan nem szerettél utazni és ezért nem kötött le a táj, annak változatos és színes látványa. „Anya már a haját tépi, Nemtom’ mi az oka.” Ezen aztán kifejezetten jót derültem. Tetszéssel és szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a kedves szavaidat és örülök, hogy tetszett neked a vers!
Igen, ovis koromban volt egy időszak, mint sok-sok gyereknek, amikor hamar meguntam mindent is és nehéz volt lekötni a figyelmemet, pláne egy hosszú utazás alatt 🙂 Aztán ahogy nagyobb lettem, egyre jobban elkezdtem élvezni az utazást, a figyelést és a közben alakuló gondolatok szövését 🙂
Még egyszer köszönöm, hogy írtál!
Janka