Fáradt vagyok,
megállok,
felemelem fejem,
s többé már nem futok,
sem előled,
sem utánad,
megállok,
tán elfut mellettem a bánat,
hallom,
igen hallom, hogy dobban,
a szív,
mi megszakad halkan,
még dobban,
bízik hazug szavakban,
s mi szenvedélyel lángolt,
adta oda magát vérzőn,
s tört darabokra százszor,
még dobban,
bár nehezen,
de már nem hagyom,
nem sérülhet többet,
a porból már fel nem veszem,
megállok,
talán utolér, mire vágyok,
többé már nem futok,
fáradt vagyok.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
