Melletted vajon milyen lehet az élet?
Talán semmitől sem kéne, hogy féljek?
Rám találna veled, újra a lelki béke?
És minden rossznak eljönne a vége?
Válaszokat szeretnék kapni a kérdésekre!
De ezekre még nem lehet, egyenlőre!
Az idő mellettünk áll és olykor kacérkodik,
Nyomokban néha, még hozzám is bújik.
De engedem neki, hogy megtegye,
Ezzel is egy kicsit a magányt feledve.
Egy picit még el is odázza,
Azt, ami nekem is kijárna.
Ki jár már nekem is, egy kicsi a jóból,
Miért is mondom? Mert elég a rosszból!
Kaptam belőle bőven eleget,
Ideje, hogy valaki elhozza a „meleget”!
Fázott már a lelkem, éppen eleget,
Most végre, jöhetne értem a szeretet!
Biztosan vár valaki, valahol én rám is,
Kinek majd én lehetek a „katedrális”!
Hol megnyugszik a sajgó lelke,
És én leszek majd, az ő védelme!
Mellettem fog, álomra szenderülni,
Reggelente, kávéval, vidáman felkelni!
Tudom, hogy ezek, nem csak nekem álmok.
De sokaknak ezek, néha messzi déli bábok
Remélem, a szeretetet én is megélem,
Kivel majd, minden örömöt, bánatot leélek!
Gyere hát hozzám el, te boldogság,
Legyen úrrá rajtam, végre a nyugodtság!
Hiszem, hogy megtalálom egyszer a párom,
Ki mellett elér majd a megnyugtató álom!
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!
