Amikor a ház magára marad Amikor a ház magára marad az árvasága messziről látszik, az első fagyokig még lombozat takarja mi itt rejtőzik, ázik. A nagy kaput kinyitják a szelek, olyan sok tavaszt látott vendégül, és jöhet, mehet, mint az emberek, ha nagyon ráncigálta emlékül. Belül minden őrzi mozdulatát annak, ki úgy tűnik messzire ment, a bokrok árnyékolják a szobát, elvan a csend valahogy idebent. Az öregség ajándék vagy talán átok, hol a világunk zajával egy magányos asszony: édesanyám korú társaloghat önmagával. A fák, falak megszokták vallani a legmélyebb fájdalmat, ahogy nő és mozdul a tetőn is valami, mikor eljár felette az idő.
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.
