Bolygónk éppen századszor kerülte meg a központi csillagunkat azóta, hogy sikerült üzembe helyezni a fúziós erőművet. Ebből az alkalomból munkatársaimmal kis ünnepséget tartottunk. Szeretettel emlékeztünk vissza Janára is, aki oly hirtelen tűnt el az erőmű átadása után. Kollégáimnak nem mondhattam el, hogy valójában visszament anyabolygójára, a Földre. De saját, személyes visszaemlékezésemben leírom a történetét, amelyet feleségem gondjaira bízok.
A Csillagisten űrhajójával érkezett hozzánk Jana. Emlékszem, amikor kiszállt, nagyon furcsán tartotta a szárnyait. Mint kiderült, azok eredetileg hosszú karok voltak, mivel ahol ő lakik, az embereknek nem szárnyaik, hanem karjaik vannak. Azok alakultak át szárnyakká a leszállás közben. Janával rögtön az ülésterembe mentünk, repültünk gyorsan megtanulta használni a szárnyait , ahol, mint nagy tudású szakembert mutattam be munkatársaimnak. A nyelvünket hamar megértette, mivel a fülébe épített mesterséges intelligencia azonnal fordította a hallott beszédet és az övét is átalakította nekünk. A többiek szerencsére rögtön elfogadták a jelenlétét.
Jana egy Föld nevű bolygóról jött. Ez egy a miénknél úgy tízszer nagyobb csillag harmadik bolygója mintegy kétezer-négyszáz fényév távolságban a mi évünk szerint. A bolygó mérete körülbelül akkora, mint a miénk, összetétele is hasonló, de a csillaga körül meglehetősen érdekesen mozog. Ugyanis míg a mi bolygónk egyik fele mindig a csillagunk felé néz, a Föld egy keringése alatt többször is megfordul a tengelye körül. E miatt náluk, a Föld nevű bolygón, állandóan változnak a fényviszonyok egy fordulat alatt amelyet ők napnak neveznek , míg nálunk a mi bolygónk lakható felén ez szinte állandó. A mi bolygónknak körülbelül hat földi nap a keringési ideje.
A Csillagistennel én különleges kapcsolatban álltam, amelyről azonban senkinek sem beszélhettem. Tőle tudtam meg azt, hogy a fúziós energiatermelési lehetőséget a Föld bolygón már megoldották és mintegy ötven földi éve már eredményesen használják, amivel mi már régóta kísérleteztünk, de nem voltunk eredményesek. Egyik éjszaka közölte velem az isten, hogy elhoz ide onnan egy embert, aki segíteni fog nekünk. Óriási szükségünk volt az állandóan hozzáférhető, biztonságos villamos energiára az egyre szaporodó eszközeink működtetéséhez.
Nagy várakozással tekintettem a Janával való közös munka elé. Ő türelmesen meghallgatta kollégáim beszámolóját az addigi eredményeinkről, majd elmondta, hogy igen, sokáig ők is csak addig jutottak, mint mi. Náluk azonban több kutatócsoport dolgozott párhuzamosan a megoldáson, így sokféle ötlet született. Ehhez tudni kell, hogy a Föld nevű bolygón jóval többen élnek, mint nálunk. A bolygó minkét térfelén található szárazföldek lakhatóak, míg nálunk csak az az oldal, ami állandóan csillagunk felé néz. Az egyik földi kutatócsoportban rájöttek arra, hogy amennyiben a fúziós reakcióhoz lítiumot is használnak, akkor kevesebb kezdeti energiabefektetésre van szükség a pozitív töltésű atommagok ütköztetéséhez. Jana részletesen elmagyarázta nekünk a teljes folyamatot.
Nagyon megörültünk a kapott új információknak és rögtön elkezdtünk azon gondolkodni, hogy honnan is nyerhetünk lítiumot a kísérleteinkhez, hogy reprodukálni tudjuk a földi tudósok eredményeit. Elmentem a bányászati felügyelőhöz, aki elmondta, hogy sajnos csak a bolygó sötét felében lehet hozzájutni ehhez a fémhez. Elég veszélyes vállalkozás ott bármilyen tevékenység. De szerencsére megértette, hogy a magfúzió erőművi felhasználásához szükséges a lítium. El is kezdték a lítium bányászatát. Először csak keveset állítottak elő, amelyekkel az előkísérleteink sikeresek voltak, majd beindították a nagyobb mennyiségű kitermelést. Azonban ekkor baleset történt. A már kitermelt tiszta lítium vízzel érintkezett, kisebb tűz keletkezett, amit azonban nem megfelelő módon próbáltak meg eloltani, így az tovább terjedt és az egyik munkás olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy meghalt.
A balesetet követően rövid időn belül az irodámban megjelent a rendvédelmi szervek két tisztje.
Lepton úr! Ki volt az, aki a lítium bányászatát javasolta? És egyáltalán, miért volt erre szükség? esett nekem, szinte azonnal, ahogy belépett a szobámba, még az ajtóban az egyik tiszt. Rettenetesen megijedtem. Már jó ideje álltam az intézet élén. Igyekeztem mindenkivel jóban lenni, legyen az hatóság, kormányzati szerv, kolléga. Jó gyerek is voltam, tehát nem szoktam hozzá ahhoz, hogy bárki kiabáljon velem. De igyekeztem higgadtnak látszani.
Kérem, engedjék meg, hogy vázlatosan elmondjam, hogy min dolgozunk! Úgy érzékeltem, hogy a fúziós folyamatok lényegét megértették.
Azt hiszem, megértettük a folyamatot, de nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy ki javasolta a lítiumot? forszírozta tovább a másik tiszt, amit természetesen nem adhattam ki, hiszen Jana jelenlétét és hozzánk kerülésének módját nem fedhettem fel.
Ez közös ötlet volt – kezdtem el magyarázni. Az egyik kutatói szemináriumi megbeszélésünk során vetődött fel, ahogy elkezdtük sorra venni a fúzióhoz felhasználható atommagokat. Teljesen leizzadtam, mire úgy láttam, hogy hisznek nekem. Nem mondom, hogy soha, de nem volt szokásom hazudni. Azonban ez most elengedhetetlen volt. Magyarázat közben már az is eszembe jutott, hogy ha esetleg letartóztatnak, Janát akkor sem adhatom ki. Nem tudtam megállni, hogy én is fel ne tegyek nekik egy kérdést.
Most meghalt egy ember, amit végtelenül sajnálok. De ugye önök is tudják, hogy például akkor, amikor a szenet elkezdtük használni és eltüzeltük az erőműveinkben, hogy abból elektromos energiát állítsunk elő, hányan haltak meg a szénbányákban? Majd később az olajkutak fúrásakor? És amikor az űrhajóinkat kifejlesztettük, hány baleset történt? Ha az első balesetnél mindig mindent abbahagytunk volna, ma nem lenne sem elektromos energiánk, sem űrhajóink.
Amíg beszélgettünk egyszer csak zúgolódást hallottam kintről. Kisebb tömeg gyűlt össze, a meghalt munkás családtagjai, akik hangosan követelték a letartóztatásomat.
A kihallgatásom közben az egyik tiszt kapott egy sürgős telefonhívást. Kiment, majd visszatért azzal, hogy nem gyanúsítanak semmivel. A bányában is vizsgálódtak és kiderült, hogy az ott dolgozó két munkás, akik a biztonságért lettek volna a felelősek, hibáztak. Kértem, hogy ezt mondják el az épület előtti tüntetőknek is, akik a hír hallatán szerencsére elvonultak.
Jana is látta az épület előtti tüntetőket és a két tisztet. Kérdezte, hogy miért jöttek. Elmondtam neki a történteket. Nagyon hálás volt, hogy mindenképpen meg akartam védeni. Javasolta, hogy folytassuk a kísérleteket, de én kértem egy kis pihenőt. Ezt ő sem bánta, mert nagyon elfáradt. Majd elkezdtünk beszélgetni.
Jana, hogy érzed magad nálunk? Mennyivel más a te bolygód, mint a miénk? tettem fel a kérdést, amely valójában már régóta izgatott, de valahogy eddig nem volt rá alkalom. Mindig csak a munkával foglalkoztunk.
Tudod Lepton nagyon furcsák számomra a ti bolygótokon uralkodó körülmények, amelyek következtében ugyan enyhe, de állandó fejfájásom van. A ti központi csillagotok jóval kisebb tömegű, mint a miénk és ezért alacsonyabb energián sugároz, amelyet mi piros színűnek nevezünk. És én csak ezt látom. Tehát vagy feketét, vagy pirosat, illetve ezek árnyalatai. A mi csillagunk magasabb energián sugároz és az én szemem ahhoz alkalmazkodott, ahol sok színt tudok megkülönböztetni.
Mi látunk színeket mondtam. Tehát a mi szemünk ehhez a tartományhoz alkalmazkodott. És hogy mozog a ti bolygótok?
A Föld a keringése során forog, ezért nálunk periodikusan változik a bolygó felszínén a fényesség. Amelyik része a csillag felé fordul, akkor ott világos van ez a nappal , míg máskor sötét , ezt nevezzük éjszakának és olyankor alszunk. Egy fordulatot nevezünk egy napnak. És egy keringés alatt kicsit több, mint 365 nap telik el. Itt nálatok viszont nincs éjszaka. Folyamatosan nappal van, a csillag helyzete csak kicsit változik az égen, és állandóan ezt a számomra rendkívül idegesítő pirosas fényt látom. Nagyon hiányoznak a színek. A pirosból pedig annyira elegem van, hogyha valaha hazakerülök a Földre, az összes piros holmimat ki fogom dobni. A gyerekeimnek sem veszek többé piros ruhát. Pedig egyik kedvenc színem eddig a piros volt. Továbbá a bolygó világos felszínének magasabb hőmérséklete miatt állandó szél van, amelyet szintén nem tudtam még megszokni. A levegő összetétele hasonló a földihez. Bár kicsit nagyobb a légnyomás.
A pihenés után összeszedtük magunkat és folytattuk a munkát.
Jana van-e még további dolog, amit érdemes lenne megfontolnunk? kérdeztem.
Igen, persze. Eddig még nem foglalkoztunk a mágneses mezővel. Az atommagok összetartásához nálunk nem az egyszerű, a kör alakú tekercs (toroid) belsejében kialakuló mágneses mezőt használjuk, hanem annál egy kicsit bonyolultabb szerkezetűt. Valahogy úgy mondhatnám, hogy feltekercseljük a mágneses mezőt. Ennek a leírását, elkészítési módját is meg tudom adni, aminek alapján azt összeszerelhetjük.
A szerelés után kimértük, hogy ebben az elrendezésben valóban sokkal jobb a fúziós reakciók atommagjait tartalmazó plazma összetartása. A kísérletek alapján elkészítettük az erőmű tervét és elkezdődött az építkezés. Ebben jók voltunk. Gyorsan haladtunk az építkezéseken használt intelligens robotok segítségével. De azért ez sem ment simán. A sok vezeték összekeveredett és kisebb tűz keletkezett. Szerencsére közel sem akkora, mint a bányában. Nem sérült meg senki, csak néhány robot ment tönkre. A helyreállítás alatt ismét beszélgettünk Janával.
Jana, van családod? Nálatok hogyan működik ez a dolog?
Nálunk is két nem van, akárcsak itt nálatok. Vannak növények és állatok, ez utóbbiból emelkedett ki az ember, aki létrehozta a civilizációt. És igen nagyon hiányzik a család, a gyerekeim, kettő van, a férjem és a szüleim, a színek, a színes virágok és a zöld rétek és fák. Bár láttam, hogy nálatok is vannak fák, de azok számomra mind feketének látszottak. De had kérdezzek én is. Miért annyira fontos nektek ez a fúziós erőmű?
A bolygó lakóinak és személyesen nekem is nagyon fontos, hogy működjön a fúziós erőmű. A családom rendkívül büszke lenne rám, ha esetleg a Bolygótanács kitüntetne az erőmű létrehozásában való közreműködésemért. De én inkább annak örülnék, ha az erőmű üzembe állítása következtében ténylegesen annyi villamosenergiát lennénk képesek előállítani, hogy az mindenkinek alanyi jogon járhatna. Nagyon sok szolgáltatás már így is ingyenes nálunk, mint például az oktatás, az egészségügy, fejenként a legfontosabb élelmiszerekből összeállított csomag jár mindenkinek, az alap lakhatás, stb..
De jó, hogy ti így gondolkodtok. Nálunk erről sajnos szó sincs. Mindenért fizetnünk kell.
Jana, annyira izgatott már ez a kérdés, te hogy kerültél a mi bolygónkra?
Ez egy érdekes történet. Egyik este nálunk a bolygó forgása miatt bekövetkező sötétség előtti időt nevezik estének lefekvés előtt megjelent nekem Ré, a napisten, akit ti Csillagistennek hívtok, és közölte velem, hogy el kell jönnöm hozzátok. Útközben Ré elmondta, hogy mi lesz a feladatom, segíteni nektek a fúziós erőmű létrehozásában. Először megdöbbentem, hogy jó, de miként tudok majd hazatérni a családomhoz, de az isten megnyugtatott.
Emlékszem arra, amikor kiszálltál az űrhajóból és már szárnyaid voltak. Erre is felkészített Ré, ahogy ti hívjátok?
Igen, persze. Ré elmondta, hogy már a kiválasztásomnál is gondolt erre, hogy repüléskor el kell bírjam a súlyomat. Tudod én a földi emberek között kicsi vagyok, alacsony és vékony. Ahogy ti mind, összehasonlítva a földiek méreteivel. És persze a bolygótokról is mesélt. De dacára a nagy távolságnak, rövidnek tűnt az utazás ideje.
Igen, ez nekem is rejtély, hogy miként tudtad egyáltalán megtenni a hosszú utat. De hát Ré ezért isten, hogy ezt megoldja.
Majd szóltak a kollégák, hogy sikerült a tűzoltást követően helyreállítani az erőművet és elkezdik a próbaüzemet. Ez már nem az én feladatom volt, hanem az üzemeltetéshez kiképzett mérnököké. De azért igényelték a kutatók jelenlétét is. Jana lelkesen járta körbe a hatalmas építményt, majd mindenhová benézett, mielőtt elkezdték a próbát. Láttam rajta, hogy neki is mennyire fontos volt, hogy sikeresek legyünk. Végül szólt nekem, hogy szerinte minden rendben és kezdjék meg az anyagok befecskendezését.
A próbaüzem jól sikerült ezért a mérnökök rákapcsolták az új erőművet a bolygó elektromos hálózatára. A kutatók, a fejlesztők és az éppen szabad üzemeltető mérnökök, mindannyian ünnepeltünk. Mindenki boldog volt. Körbe-körbe röpködtünk örömünkben. Később a Bolygótanács képviselői is megjelentek és nem győztek gratulálni, amelyet főként én fogadtam. Azonban nagyon zavarban voltam, hiszen éreztem, tudtam, hogy ez ténylegesen nem az én és nem is csak az én kutatócsoportom eredménye, hanem Janáé is. Sőt, főleg az övé. Azonban hiába kerestem őt, nem találtam sehol. Az ünnepség után elrepültem az űrkikötőbe és láttam, amint egy nagy űrhajó éppen elhagyta a bolygónkat.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
