Egyedül fekszem,
s villan egy kép.
Szinte felszakad a mellkas,
úgy dobban a szív.
Előttem van arcod,
s a lélek szét szakad,
ahogy eláraszt újra,
s midőn a vér apad.
Száguld rajtam végig,
nincs rajta fék,
úgy áraszt el újra,
több ezer régi emlék.
Csak fekszem,
úgy kapaszkodom,
hogy ne sodorjon magával,
a hullámzó érzelem.
Fekszem itt egyedül,
szívből vérezem.
És most,
hogy így látlak,
magam előtt,
várva az örömre.
Rá jövök, te maradsz,
egy szerelem.
Örökre…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.